A neves 11 hónap mellett legalább annyira neves a 10 (bár tágan vehetjük ugyanúgy 11-nek). 10 hónapja kezdődött meg egy boldog periódus, ami azóta csak egyre jobb és ami az igazi mágnes az életemben, aki mindig húz Bp felé. Jelentem, szombaton engedek a mágnesnek :)

A végjátékhoz közeledik a francia kiküldetésem. Eljött az utolsó előtti este, a szobám egy kupleráj. A plakátoknak csak a helye van már meg és fogalmam sincs, hogy miként fogok ennyi mindent bepakolni az autóba.

Amiről pontosan 11 hónapja azt hittem, hogy egy csöppet túlvállalás lett, az elrepült, mintha csak egy félév lett volna. Egy nehéz kezdet után viszonylag teljesíthető első félév következett. Majd egy nyár pihenés nélkül. Végül pedig egy szemeszter, amiben többet tanultam, mint 2 alatt a közgázon. Megcsináltam egy master diplomát, ami csak arra vár, hogy a magyar párja is lészen legyen.

Nem igazán lehet leírni, hogy milyen érzés itthagyni egy helyet, ahol majd' 1 évet éltél, a gyökereidtől elszakítva. Azt hiszem nem lesz egyszerű visszaszokni a rendes hétköznapokba. De még nezebb lesz itthagyni a szobám. A kényelmes magányt, amit nyújtott.

1 nap maradt tehát, amíg kocsiba ülünk és neki vágunk a havas Európának és átszeljük a közepéig. Ha minden jól megy, két nap alatt.

VÉGE!!!

Fura leírni, de véget ért (legalábbis a vizsgaeredményekig kihirdetéséig ebben a hitben vagyok) az egy éves mission impossible. Le tudtam egy master programot szakmai gyakorlattal, januárra, ha minden jól megy 120 kredittel a zsebemben!

Gyorsan elment ez az egy év, nem hiába, intenzív volt. Nehéz lesz itt hagyni a dolgokat azt hiszem, most is kicsit fura volt kijönni az épületből, elköszönni 1-2 embertől, akit lehet többé nem látok. 1 év azért nem egy AEGEE event és nem is egy sima Erasmus. Egészen hozzászoksz, olyan, mint otthon.

Na most húzok lazítok egy kicsit, hogy aztán holnap kezdődhessen a tanulás a Corvinusra...Éljen!

Az igen, amikor 4:23-kor már leléptpél a haldokló halloween partyból, ami egy szűkös appartman fülledt konyhájában próbált formálódni.
Szóval akkor berakod a kaukázust (vagy a vad fruttikat), hogy tartós béke legyen , azokat hallgatod, amiket amúgy nem hallgatsz, mert inkább megy a Phoenix vagy a Empire of the Sun és az álmaidon sétálsz, de feljön az emléke a fesztiválnak, igen a tatainak, amikor rádtört a szabadság (?) vagy a kötött nyár. de az ami boldogságot hozott.
Most meg itt, egy kicsit odébb sodorva már 4:33-kor szívom be a szobámb özönlő, november első napjához képest szokatlanul meleg, de friss levegőt. Tompa agy, könnyező vese, de a tudat. az nyugodt.
Ha kiszakítanak a közegedből és egy másik akváriumba dobnak, lehetőséged van gondolkodni, ellazulni, gondolkodni. Nem ilyenkor kéne. De akkor is. Ezt most kell és ezt így kell. Mert ez nem fog megismétlődni. No és pont ez az. Rövid az idő ahhoz, hogy megengedd magadnak azt a luxust, hogy azt mond, hogy legközelebb. Mert akkor más lesz. És pont ez a jó.

vmiért berlin ugrik be.

Hazatértem egy hétre magyarhonba. Átéltem egy vérbeli francia reptéri sztrájkot múlt szombaton, így kellően zombi állapotban sikerült megkezdenem azt az egyhetet, ami kb. 2 napnak tűnt a nagy rohanásban.

Fura volt hazamenni a félév közepén, nem tudtam úgy érezni magam, mintha teljesen oda tartoznék, valahogy az volt a fejemben, hogy nekem most főképp itt van dolgom. Az igazán rossz ennek ellenére a korai sötétedés és az iszonyatosan szürke idő volt. Le tudja tompítani rendesen az embert. Szerencsére ezt ellensúlyozta az, hogy sok emberrel (De főképp, hogy Zsanival :) ) tudtam találkozni és még egy bónusz Annamari búcsuztatás is belefért egy Loki meccsel egybekötve :) Ja hopp és akkor még a Danival való robogózásról nem is beszéltem! B-)

A szokásos magyarkaja tuning is megvolt, már ki voltam rá éhezve egy picit. A buli viszont elmaradt, ezt igen csak sajnálom. Lehet, hogy marad a dec 26-ai karácsonyi DnB buli? :p

Ma felszálltam a gépre, semmi nagyobb bonyodalom, nyugis repülés, bár aludni nem tudtam, mert hülye helyen volt az ablak és nyomta a fejem. Így szokásos arcberendezéssel érkeztem Párizsba, ahol lévén se Petákék, se Barbi nem volt elérhető, magamra maradtam. Gondoltam beülök egy kávézóba tanulni, de ennyi embert nem gyakran láttam még egy helyen. A szombat a vásárlásé és a belváros teljes káosz volt. Esélytelen volt nyugalmat találni, így jobb híján bolyongtam a városban.

Este fél9-re érkeztem meg az angers-i pályaudvarra. Ekkor már nincs csak 1 éjszakai vonal, ami persze ezer évente jár. Térjünk hát vissza a hétköznapokba...

Az elmúlt napokat az unalom kezdte uralni. Nincs kivel pörögni, eltűnt a múlt félév változatossága. Se buli se sör. Annyit pöcsölök a gép előtt, hogy hogy már totál letompul az agyam. Persze ez csak az estékre vagy hétvégékre vonatkozik, mert amúgy meg a suliban ülöm szét a seggem.

Ma reggel azonban úgy döntöttem, hogy ennek vége, úgyhogy felkelés után takarításba kezdtem, rendet raktam, kimostam a rakat szennyest, kicsit beleolvastam a Boris Vian könyvembe (persze franciául), majd felvettem a nyúlcipőt (igen, azt hiszem megéri futócipőt venni) és neki eredtem egy jó kis körnek. Az égiek meg úgy gondolták, hogy ha már így belustultam, akkor kicsit pofán vernek ők is, úgyhogy kaptam egy méretes dézsából öntős zuhét a nyakamba, de meg kell, hogy mondjam, ez csak jól jött.
Elfutok egy ház mellett. Azt hittem éppen elvernek egy lányt, de hamar ráeszméltem, hogy erről szó sincs, más fajta nyögések ezek, ők másképpen edzenek péntek délután. Kicsit irigykedtem aztán gondoltam, ha a remeték túlélték akkor én is.

Ha nincs szabadidő az a baj. Ha meg van valamennyi és nem tudsz vele mit kezdeni, akkor meg az. Ha meg 80-as vagy, az nem lehetsz, akkor meg az a baj. Úgyhogy most fogom a gitárom és gyakorlok. Újra!

Muzsikááá

http://www.youtube.com/watch?v=c8BUMirc7ow&feature=related

http://www.youtube.com/watch?v=XXKEQB5Fzao

Kisebb kihagyás után térek vissza. Ilyen sem volt még eddig, hogy nem volt időm írni hetekig, nem egy classic erasmus ez a félév.

Sikerült belenyúlnom (nem mintha nagyon választhattam volna...) az egyik legmelósabb master-be, az Entrepreneuriat, azaz entrepreneurship-be. Az elmúlt egy hónapban szinte csak pénzügy, számvitel és jog órám volt, persze nem elég hogy franciául, de a francia szabályozások szerint. Ennek megfelelően sikerült felfognom... A nagyobb baj csak az, hogy mindezt a hét minden napján egész nap kell tolni és pont, amikor Zsani jött pár napra, akkor pont az érkezés napján egy 9:30-19:30-as pihentető session volt az suliban...:)
Alakul a stratégiai tanácsadó cégem :), már leadtam az executive summary-t, ami egyébként elég szar lett, mert ez a francia csávó elég érdekes követelményeket állított, ami persze lehet, hogy csak nekem nem volt világos. Egy szóval, kemény a helyzet, de lesz ez még így se.
Zsanival voltunk az óceánnál, lebicikliztük a lábunkat, de megérte, baromi szép helyeken voltunk és még az idő is jó volt (bár alapvetően nem ez volt a lényeg :) )! Talán rekord, hogy 2 hete süt a nap. Ilyen nem szokott errefele lenni, úgyhogy mázli!

Rendeztünk egy házibulit, hogy megismerjünk egy-két arcot, de kicsúszott a kontroll a kezünk közül, így aztán eszméletlen mennyi ember lett. Másnap olyan trágya domb volt, hogy 3-an takarítottunk egész nap. Arról nem is beszélve, hogy reggel egy csávót találtam a konyhában, aki telehányt egy edényt és mellette feküdt. Igen, ő érkezett kocsival :p
Továbbra sincsenek nagyon olyan arcok, akikkel bármikor lehet pörögni, viszont nagyrészt a franciákkal nyomulok, aminek már most érzem az eredményét, mert pihentebb napokon (7-8 óra alvás)már egész folyamatos a kommunikáció.

Új lakótársunk, francia lány, nagyon jóarc szerencsére nem egy vadállat ESSCA-s és mindamellett, hogy főz nekünk francia cuccokat, angol-spanyol szakfordító, szóval megvan a nyelvi support is, ha bajban vagyunk :D
Ma este meggyötröm magam még egy kicsit, benevezek egy francia mozira. L'Afffaire farewell állítólag jó film, nézzétek meg, ha játsszák otthon.

A zene pedig a mostani nagy kedvenc, Empire of the Sun.