Meg volt a nagy győri szétesés, fesztiváli keretek alatt. Ha mindent le akarnék írni akkor az egy igazi IzomTibor bejegyzés lenne azt hiszem. Ahhoz meg én nem vagyok elég jó. A lényeg, hogy annyi erőm sincs, hogy ezt a bejegyzést rendesen megírjam, úgyhogy annyit mondhatok, hogy részletek hamarosan. Érdemes várni rájuk!

http://www.youtube.com/watch?v=JfouPOZUt8U&feature=related

na és persze placebo.

Nem írok, mert nem Franciaországban vagyok. Vagyis kommunikálhatok élőben is. Noshát ennyi.

De hiányzik 214-2-es szoba. Az, hogy magamra zárhatom és ha nem akarom senki sem zavar. Viszont hiányzik az is, hogy legyen 10 percnél távolabb és az a 10 perc is biciklivel értendő.

Hiányzik a nyár, hogy minden vasárnap egy depresszív nyár végét jelent, mert a hétfő kegyetlen keménységgel érkezik el és így aztán a hétvégét sincs idő megemészteni. Hiányzik a másik felem és utálom, hogy repül az idő, amely rövidsége által felértékelődik, de ugyanakkor hiányt kelt.

Fáradt vagyok.

Az edzőm írta, hogy "májkeldzsordenmezszámnyi" éves lettem. Ilyet is csak Ő írhat és pont ezért bírom nagyon. Azt hiszem ez a szám a 19-cel egyetemben elég jelentéktelen. Csak a hét közepén jutott eszembe, hogy íjnye öregszem. Talán ennek tudható be, hogy kb. először életemben nem volt igazi pörgős móka a nap kapcsán. Viszont jövőhéten Tatapörgéssel megindul a nyár.

Egyébként az ünnepi menü megint nem volt gyenge by apám szakácsművészete:
sushi, rákleves, bélszín spenótos tésztával, narancsos trüffel torta.

nyamm

and the music:
http://www.youtube.com/watch?v=38SHb6hfOJg

Asszem kezdek bekrepálni a vizsgáktól. Ilyen sikertelen köröket még nem toltam a 7 félév alatt soha. De legalább ha okolhatnám magamat. De nem. Ez egy mission impásziböl úgy érzem. Eddig 5-ből 3 nem sikerült és kettőnek még nincs eredménye. Gondolja meg minden ember a kiutazást tárgyelfogadás nélkül...

Ugyanakkor vannak igen pozitív dolgok is mostanság, mint például, hogy zombi fejem reggel nem mindig a tükör látja meg először. Nem, nem a kutyaházban alszom.
A hazajövetel után realizáltam még, hogy tényleg mennyire jó dolog, ha az embernek vannak jó barátai. Ez a barátnő meg barát dolog az, ami a legtöbb pozitív energiát adta az elmúlt 1-2 hétben és talán csak ezért nem esek darabokra, mert amióta hazajövök mást se csinálok, csak ügyet intézek, telefonálok, emailt írok, csak, hogy legalább esélyem legyen mindent elintézni. Dehát tudjuk, hogy " C'est la vie..."

Hogy miért nem írok, amióta hazajöttem? Mert nincs időm...Miért nincs? Mert 5 tárgyat kéne a nulláról kezdve teljesíteni jövő hétig. Reménytelennek tűnik. Eddig 2 UV és még nincs vége.
Ma 10-szer vizsgáztam a számvitel tanszékél. Micsoda jubileum. Node sikeres?

Elvileg pénteken kezdek dolgozni. Pont ez hiányzik még kedd-szerda-csütörtöki vizsgák mellé. Pedig mennyi minden más jó dolgot lehetne csinálni. Dehát dupla diploma és éljen a corvinus persze...

Ha nem derülne ki e pár során után, akkor leírom: Igen, nagyon jó hazajönni, főleg rögtön pár ilyen héttel...Persze van jó oldala is a dolognak, csak lenne már vége a vizsgáknak, hogy a jó oldal legyen a nagyobbik és az én oldalamon legyen :)