Egy McDonaldsban vagyok a London bridge mellet. Igen ott. Mert este 10kor csak itt van nyugi és free wifi. Miért kell nyugi? Mert számvitelt tanulok este 10kor egy tetves McDonaldsban. Őrület!

Nade kezdjük az elejéről. Reggel 8:45-kor kilépek az ajtón. Délre már Angouleme-ben vagyok Cognac-tól 1 órára. Ebből a városból ment a gépem. Leszállok a vonatról, szakad az eső. 20 percig keresek ATM-et. Aztán kiderül, hogy nincs semmilyen transzfer a reptérre, mert az a mező közepén van. Mintha Márkházán a lovak között szállna le a gép. De komolyan. A taxival kapásból buktam 20 €-t. Rohadék Ryanair, mert persze Ők semmiről nem tájékoztattak előre, honlapja meg nem volt a reptérnek. Aztán rájöttem, hogy miért nem. Mert a beszálláshoz a váróterem egy elcseszett sörsátor volt. Komolyan mondom, hogy ilyet életemben nem láttam még, pedig repültem már párszor. Sajnos olyat se, hogy lemérték a kézipoggyászom(!!!) súlyát és mivel kicsit több volt, mint 10 kiló,(hiába megfelelő méret), ezért 20€-ért csekkolhattam be!!! Ennyit a fapados árról....Jópár csóka meg óriási 10 kg-os táskákkal szállt fel. Okos...

Miután Stanstad airporton leszálltam jöhetett az félórás sorban állás az útlevekkel, mert ugye nem Schengen ám az UK. Ezt okosan letudva, 40 perc dekkolás után jött meg az EasyBus, ami 1 óra 40 perc alatt "repített" be Victoria pályaudvarra és a hostelszobámba leszállás után 4 órával érkeztem meg. London nem egy város, hanem egy ország.

A kisvárosi élet után úgy érzem magam itt, mint egy afrikai törzsből idetévedt valaki. Nem bírok hozzászokni, hogy egyfolytában 5-6 repülő zúg a fejem felett, hogy mindenki rohan és a mindenkiből nagyon sok van. Kosztümös nőcik magassarkúban futnak, csak, hogy elérjék a metrót. A kebabos is étterem láncban működik és persze super size me.
Megdöbbenve tapasztaltam, hogy hiába vagyok 4 hónapja skótok és ausztrálok között, ha egy igazi londoni belekezd a dumába, azt esélytelen megérteni. RocknRolla.

Ami viszont továbbra is nagyon tetszik, hogy este 8-9 fele az utcák tele vannak öltönyös emberekkel a kocsmák előtt és mindenki tolja a söröket meló után. Szerintem marha viccesen néz ki. Vége a melónak, nem ám rohanás haza a családhoz, hanem egy-két jó kis ale a kollegákkal...

Harmadszor vagyok Londonban, dehát ezt az igazi világváros érzést feldolgozni nem egyszerű azt hiszem. Ahogy az utcán sétálsz egyszerűen minden tipikus filmes jelenet felvillan előtted vagy igazából is lezajlik.

Na folyt. köv. most számvitel!

Szerdán miután letudtam a sulit, fogtuk a bringákat és kilőttük magunkat a várostól 5 percre lévő folyó parton elhelyezkedő kis kocsma irányába, amit Port de l'Ile-nek hívnak. Kis kompon kell átkelni a folyón és igazi vidéki feelingbe érkezik az ember. Teljesen olyan volt, mintha a Tisza partján valahol lettünk volna. A hely jellegzetessége a helyi rosé, ami eléggé túl van cukrozva, éppen ezért egy üvegtől egy ember elég rendesen be tud rúgni. Egyébként erre a helyre a hét vége felé rendszeresen szoktak kijárni a diákok és emiatt aztán elég jó szokott lenni a hangulat.

Miután elég emberesen elkészültünk, felpattant unk a bicajokra és megpróbáltunk hazatekerni. Hát nem mondom, hogy nem volt veszélytelen, de legalább vicces volt. Az egyik csoporttársam meghívott minket vacsizni, így felé vettük az irányt. Az előétel vodka volt és azért 5 óra ivás után a kaja helyett a pia, feltette a pontot az i-re. A dolog vége az lett, hogy délután 4-től hajnali 3-ig tartott az ivászat, de az utolsó kocsmában már csak alkoholmentes italt kértünk. Nézett is a kocsmáros...Másnap valahogy regenerálódtam, pénteken már tanultam is számvitelt, még ha nem is sokat és este meg már indult is a busz Párizsba. Ugyanis az ESSCA a Moulin Rouge és a Sacré Coeur közé eső egyik szórakozóhelyet bérelte ki félévzáró bulihelynek! Nem semmi, de az sem, hogy április 24-én végeztek az elsősök... A lényeg, hogy 3,5 óra buszozás után kellően felkészült hangulatban érkeztünk meg a helyre, de mindez már éjfél után volt. A klub maga akkora volt, mint egy rendes koncertterem, lazán elveszett benne a több száz ember. Elvileg álarcot kellett viselni, gyakorlatilag nem sok emberen láttam. Mindenesetre jó móka volt. F5-kor indult haza a busz, amin meg képtelen voltam elaludni vmiért, úgyhogy még vagy egy órát beszéltem egy francia arccal és meglepően tapasztaltam, hogy folyékonyan tudok franciául beszélni. Lehet, hogy órák előtt is inni kéne. A lényeg az, hogy ezen a héten éreztem többször is, hogy azért sokat fejlődött a franciám amióta itt vagyok.
Reggel 9-re érkeztünk Angers-ba és mondanom se kell, hogy a mai nap ennek megfelelő hatékonyságú lett. Nem egyszerű így számvitelt tanulni, de a legnehezebb az egészben az, hogy otthoni tárgyra kell készülni és, hogy vissza kell térni a magolós/seggelős módszerre, amitől már elszoktam mostanában. Sebaj kokemények vagyunk!

Az elmúlt napok elég pörgősen teltek és mostantól fognak is az hiszem. Amióta hazajöttem a tavaszi szünetes kiruccanásról éjjel-nappal szakmai gyakorlatot keresek a nyárra, sajnos sikertelenül, mert talán a válság miatt, eléggé nulla a felhozatal.

Vasárnap itt volt a Balázs, lazultunk egyet, felfedeztük a várost, ami nekem is új volt néha. Kitekertünk a városban/város mellett(tőlem 15 perc) lévő tóhoz, ami egy elég állat hely, homokos part, vitorlások, rendezett park mellette. Jó volt végre találkozni valakivel(nem is akárkivel! :) ) otthonról.

Ma megvolt a második tárgy-lezáró ZH-m. Mondanom se kell, hogy 30 tesztkérdés 20 perc alatt, így nagyjából végigolvasni sem volt időm. Maradt a szemfeszítő leskelődős technika, úgyhogy fogalmam sincs, hogy milyen lett :)

Most megyek meccset nézni, aztán meg számvitel tanulás a ma esti terv. Meglássuk, hogy mi lesz belőle...

Ja egybként meg újra megjött a tavasz végre ide is. Remélem marad. Bár a tavasz meg ugyebár nehezen kezelhető érzéséket indít meg az emberben. Na meg a természetben, mert ugyebár a tavaszi szél vizet áraszt. Meg minden madár társat választ.

and for the fun : http://www.youtube.com/watch?v=TqouPRe_9I4

Jelenleg Spanyolországban vagyok, San Sebastian városában. Az utóbbi két napban Biarritz és Bayonne városa volt a célpont. Mindkettő remek hely, de Biarritz maga teljesen lenyűgözött! Már maga a tény, hogy az a hely a szörfösök paradicsoma, ad egy hangulatot a városnak, de mindemellett elképesztően szép helyen van és olyan villákkal van tele, hogy az embernek eláll a lélegzete. És ezek nem azok az amerikai iszonyat monstrum, a gazdaságtól duzzadó épületek, hanem mind régi stílusú, visszafogott, viszont baromi jól kinéző házak. Főleg attól készültem ki, amelyik a szikla tetejére épült 30 méteres fal tetejére az óceán partján!
Ami megdöbbentő, hogy hiába 14 fokos a víz és 14 fokos a levegő is, a víz tele van szörfösökkel és persze nagy hullámokkal. Vicces dolog, hogy az emberek ilyenkor is mezítláb rohangásznak az utcán szörffel a kezükben. Azt kell, hogy mondjam, hogy el tudnám viselni ezt az életstílust.
Azoknak, akik nem tudják Bayonne a francia baszkföld fővárosa és ennek megfelelően bár Franciaország van egy rendes spanyol beütése a környéknek és talán pont emiatt speciális.

A mai napon meg megérkeztünk a határ túloldalára San Sebastian-ba, ami szintén egy baromi jó hely és a szörf itt is frankón művelhető, úgyhogy a holnapi hazamenetel előtt ez lesz a reggeli programpont. Akár esik akár nem. Úgy tudnám leírni az érzést, mint egy "nyári sítábort". Az meg külön speciális, hogy mindez már Spanyolországban van, mert nagyon bírom a spanyol embereket, sokkal jobban, mint a franciákat. Kár, hogy ehhez a nyelvhez már tényleg nem sok közöm van :)

adios

Eljött a Húsvét Vasárnapja. Nos hát ezúttal ez nem sokat jelent, idén nálam elmarad az ünnep, nincs sonka reggelire :)

Viszont ami van az egy pár vonatjegy, sőt TGV jegy, ami a mai napon engem elrepít Párizsba, ahol Petákkal és Dalmával találkozom ma, majd az este 11-kor megy az éjszakai buli TGV vonat délnek, egészen pontosan Biarritz városába. Ezen a környéken leszek csütörtökön. Francia baszkföld és egy nap spanyol, San Sebastian-ban. Egyedül az időért imátkozunk, mert az eléggé esőskének tűnik sajnos, úgy pedig nehéz lesz szörfözni az óceánon. Pedig, ha már viszonylag meggyógyultam valahogy vissza kell esni :p

Megyek is, a mai remek tömegközlekedés a városban nagyjából óránként egy buszra redukálta magát és 10 fok félig esőben nincs kedvem sétálni.

No lássuk a mókát: Párizs-Biarritz-Bayonne-Pirenneusok nemzeti park-San Sebastian-Poitiers

The Cloud Room - Hey Now Now

Ez a bejegyzés lehet, hogy kicsit furának fog tűnni. Ennek többek között az az oka, hogy nagyjából 39 fokos lázzal ülök az ágyamon, bár csak éjfél van, most ébredtem fel, mert megpróbáltam időben lefeküdni, de nem bírok aludni. Beszívtam egy jó kis tüszős mandula gyulladással, nyelni is alig bírok. Kaptam 4 fajta gyógyszert a dokibától, de mivel későn mentem el hozzá, ez nem lesz egy egyszerű menet.
A kómás felébredés után rájöttem, hogy képtelen vagyok aludni addig, amíg nem lesz egy kicsit jobb (Ez még most sem következett amúgy be). Az időt pedig sms olvasgatással kezdtem elütni, ami akár egész hosszú móka is lehet a jelenlegi kb 600 üzenet mellett. De már véget ért és olvasás közben jöttem rá, hogy persze, hogy jó itt lenni, élvezni azt, hogy a magam ura vagyok és ha akarok, egész napokat lehetek egyedül, anélkül, hogy bárki is zargatna; de azért a barátok azok barátok és pont ezaz, ami miatt képtelen lennék egy másik országba költözni és ott végleg ottmaradni. Nem tudnám végleg magam mögött hagyni azokat az embereket, akivel az elmúlt x évben az időm nagy részét töltöttem, akiket szeretek: család és barátok.
Ez persze nem jelenti azt, hogy eszméletlen honvágy tört ki rajtam, mert furcsamód az továbbra se jelentkezett még, mindössze az emberek azok akik miatt hazamennék kicsit vagy találkoznék valahol. A sors ironiája persze, hogy a számvitel miatt KELL hazamennem végül egy pár napra, a végső hazamenetel előtt. Na ezaz ami nem hiányzik egy csöppet se :)
Az jutott eszembe, hogy talán arra jó ez a szemeszter és talán a következő is, hogy van időm rá néha mostmár, hogy egy kicsit ne csináljak semmit és visszanézzek, hogy mi is történt az elmúlt 2 év nagy rohanásában, ami alatt az AEGEE mellett még sok és nagyon intenzív élménnyel lettem gazdagabb. Persze nem azt mondom, hogy most nem jön a sok-sok hatás, hanem csak annyit, hogy most egy kicsit lassult az élet mondjuk fél évvel ezelőtthöz képest.
Holnap, azaz ma lesz Levi és Csilla születésnapi mulatsága nálunk én meg szívok ezzel a szar torok cuccal, remélem legalább estig javul kicsit. Aztán vasárnap irány dél, Biarritz, Bayonne, San Sebastian...Most meg küzdök egyet, hátha sikerül aludni :p

Végezetül egyik kedvenc együttesem egyik új száma, a cím miatt:
Maximo Park: The Kids Are Sick Again
És a top favorittól pedig szóljon az, ami Angers-ban gyakran előfordul(szintén promo):
Placebo: Battle For The Sun

Talán már írtam egyszer, esetleg kétszer, hogy ez volt a legkeményebb hét. Mindig igazam volt, mert addig valóban az volt. De ez a hét megint rátett egy lapáttal. Beadandók, csoportos prezentációk és leadások...Ezek készítettek ki teljesen csütörtökre. Nem viccelek, kb. nem bírtam kinyitni a szemem annyira kikészült. Aztán ma sem igazán a pihenésé volt a főszerep, mert voltam melót keresni (valami fizikai cuccot, raktározás, pakolás stb...), aztán konditerem, ki a hipermarketbe bicajjal majd vacsi és skype Szilárddal.

Ezután kezdődött csak a java, mert a többi nemzetközi diák szokás szerint a punnyadós iszogatás majd ötlettelen kóválygást adták elő, míg én és chicago-i haverom úgy döntöttünk, hogy csekkolunk egy bárt, ahol 2-ig iPod battle Electronica Party volt. Érdemes volt elmenni, marha jó zenét toltak és utána még egy interjút is adtunk egy helyi arcnak, aki a rádiótól volt. Olyannyira lespannoltunk vele, hogy kb félóra jópofizás után a körölöttünk lévő francia arcokkal, továbbmentünk egy házibuliba. Amikor megérkeztünk oda majdnem megfulladtunk olyan füst volt, amitől igencsak elszoktunk a 2 hónap alatt, ugyanis itt ki van tiltva a minden public place-ről a cigi. Itt sem maradtunk sokáig, mert egy matt részeg francia belekötött a fülöp szigeteki haverunkba és úgy gondoltunk, hogy inkább nem verjük agyon a srácot, hanem elmegyünk, mert úgy mindenkinek jobb. Lehet, hogy nem kéne annyit konditerembe járni 8-)
Összességében azt kell, hogy mondjam, hogy fura itt ez a fajta éjszakai élet, mert se durván nem iszunk, se klub nincs, mégis hetente egyszer vhogy kikészülök. Legközelebb mostmár tényleg eljutunk valami diákok által szervezett klub buliba, dehát oda is 3000Ft körül van a beugró aztán 5-6€a legolcsóbb pia is...

Visszautasítottam egy vasárnapi bretagne-i utat pénzügyi és tanulási okok miatt. Lehet, hogy hibásan tettem, de mostmár tényleg el kéne kezdeni számvitel 3-at tanulni, hamár hazautazom érte májusban! áuuu...Igazából nem is utaznék, hanem az lenne jó, ha hozzám utazna az, akihez én utaznék :) fene vigye el ezeket a drága repjegyeket...