Ma volt az első egészen katasztrófálisan borzasztóan unalmas óra. Legnagyobb kínszenvedés volt végigbírni 180 percet a management de la consulatation-ból. Kisbarátunk 30 darab fóliát vetített le az írásvetítőn, mindent besötétített, lámpa le és borzasztó unalmasan és érthetetlenül nyomta végig. Kár, hogy nem volt kamera, látni kellett volna az emberek arcát. A helyzetet Julien kezelte a legjobban. Először nem értettem mit csinál, mert 3d-s animált képeket váltogatott, amin elég jó csajszik voltak, aztán fogyott róluk a ruha...Kiderült, hogy ez a barom valami Virtual Dating-et tolt az első sorban a 18 fős órán...:D Vannak itt fura arcok.
Mivel fél4-kor feküdtem le megint a tanulás miatt, ezért én meg persze kapaszkodtam a padba végig, haverom mondta, hogy miközben prezentált, csak párszor dőltem el oldalra :) Aztán valahogy túléltem és elmntem a Saturnba és vettem végre hangfalakat, már kezdett megőrjíteni a laptopé.
Úgy fest, hogy a szállás a nyáron is az enyém lesz, mert 12 hónapot fizetek, viszont kevesebbet havonta, szóval nyáron valószínüleg kiadom a szobám, az ügyintéző tanácsát megfogadva. Lehet, jelentkezni, itt vagyok a Loire völgyében, nagyon szép ;)
Aztán este Lyon-Barcelona nézés volt, de az utolsó 10 percben majdnem ledőltem a bárszékről, mert elaludtam. Sikerült újabb őrült rugby-s franciákkal megismerkedni. Ezek tényleg bodycheck-kel köszönnek egymásnak :) Lecsúszott még 1-2 sör, aztán a két skót srác úgy gondolta, hogy ők bizony nem gyalogolnak, hanem az én biciklimmel jönnek, így aztán 3an ültünk rajta, mint a flúgos futamban. Én megtoltam, majd felpattantam hátra, David meg a kormányon visított a fájdalomtól, amin én nagyon nevettem. Szép kis látvány lehettünk, szerencsére rendőr nem látta :)
Na most megyek aludni, csak a holnap reggeli 180 percet éljem túl...

Visszatértem újra Angers-ba és a jelen állás szerint nem is megyek már vissza csak május végén Budapestre. Igazából elég fura érzés volt most visszajönni, hamar hozzászoktam a budapesti pörgéshez és a barátokkal való találkozáshoz.
Múlt hét csütörtök kezdődött meg a túra sorozat. Ekkor mentem Párizsba, ahol a Dalmával és a Petákkal töltöttem a napot. Biciklivel jártuk Párizs utcáit, bár meleg azért annyira nem volt. Előző nap 2 órát aludtam, szóval párizsi 3 óra alvás nem igazán tette helyre az energia készleteimet, így a Charles De Gaulle reptérre való kiérkezés is elég nehézkes élmény volt. Reggel 5kor keltem, természetesen marha nagy hóesés kezdődött meg, kiértem a reptérre majd miután minden körülményes baromkodás után beszállhattam az easyjet remek gépébe, kijelentették, hogy a havazás miatt még egy jó darabig sehova se megyünk. Innentől nem tudom mi történt, mert kb elájultam a fáradtságtól, csak azt tudom, hogy 2 óra múlva arra ébredtem, hogy mondták, hogy indulunk. Szóval ennyit kellett a gépben tölteni...
Megérkeztem Milánó Malpensa reptérre, ahol a 2-es terminál 0 színvonala fogadott. 2 órát fagyoskodva vártam a buszomra majd indulás Torinoba. Az út sima volt, leszámítva az idióta állat arab faszit aki végig ordibálva beszélt a telójába. Elég idegesítő egy nyelv ez ha sokat kell hallgatni, pláne egy tahótól. Viszont legalább sütött a nap és a gyönyörű alpok terült el az autópályától max 50 km-re.
Maga az EBM, amiért mentem(aki nem tudja, EBM= European Boards' Meeting, AEGEE) nem hozott túl sok újdonságot, igazából a bulikat emelném ki, amik nagyon jól szervezettek voltak.
Aztán jött a hazaút, átszállás Nürnbergben, így csak este 10-11 fele értem Bp-re. Lezajlott egy board választás, egy extra Rewind buli és lakásbúcsuztató az Ádámnál, szóval megint csak 2 darabban érkeztem meg ide, Angers-ba, ahol már a lakásba lépéskor vodka naranccsal fogadtak este 7-kor.
Ma délután 4-kor keltem a buli miatt, remélem holnap már neki tudok kezdeni a végtelen sok oldal olvasni valónak.

Vasárnap óta Budapest frissss levegőjét szívom. Előtte volt ugyebár Párizs és Torino, ezekről majd később írok.

Ma voltak a választások az AEGEE-ben. Egy év után véget ért a board tagságom, nyugdíjba vonultam :) Fura érzés volt, de remélem a friss csapat újult erővel tolja majd tovább a dolgokat.
Az az igazság, hogy életem egy igencsak meghatározó része zárult most le, legalábbis hiú ábránd lenne azt mondani, hogy majd december után innen folytatjuk. Bár kiszakadni semmiképpen sem szeretnék, ezért már alig várom a nyarat!

Péntekig még ügyintézés az egyetemen, találkozó hegyek aztán péntek este már Sangria Party Angers-ban! Azt hiszem, most egyszerűbb lesz visszamenni, mert kb most ott élek és ide jövök látogatóba, bár bizonyos dolgok most sem teszik egyszerűbbé a távozást.

Végezetül tudtátok, hogy idén februárban és márciusban is van péntek 13??

Múlt héten nem igazán jelentkeztem, ennek ellenére most nem szeretnék sokat írni.

A dolgok úgy néztek ki, hogy még kedden este elmentem Párizsba, ahol találkoztam Dalmával, de mivel eleve későn érkeztem, ezért egy kiadós beszélgetés és sörözés után már jöhetett is az alvás. Mindenesetre meg kell hagyni, hogy a Cité Universitaire elképesztően jól néz ki, olyan mintha egy oxfordi faluba érkezne az ember, igaz a szobák életkora is ezzel a hangulattal egyező :)
Másnap nekivágtam a déli túrának és egy emeletes TGV-n sikerült átélnem milyen is 300 km/h felett száguldozni a földön. Nem volt rossz mit ne mondjak. A legviccesebb az volt, amikor átvezették a vonatot a hegyes részre és kis falvakon keresztül tötyögtünk kb 50-nel az emelets TGV-vel! Nagyjából 5 óra utazás után meg is érkeztem a hegyre, Valmorelbe, Balázsnak köszönhetően az utolsó km-eket autóval téve meg.
Remekül telt a 3,5 nap, jó volt látni mindenkit és a bulikban meg aztán szinte csak magyarok voltak, szóval úgy éreztem magam, mintha hazautaztam volna. Utólag is köszönet a szobának ahova becsótánykodhattam!
Hazafele utat nagyjából végig aludtam, de az nem kerülte el a figyelmem, hogy az ellenkező irányban kb 20-30km-es sor állt, mivel olyan hóesés volt, hogy lezárták az összes hágót a környéken. Elképesztő látvány volt.
Amikor megérkeztem a koliba hulla fáradtan (mert azt mondanom se kell, hogy persze mindennap hajnalig buli és egésznap síelés volt), már javában dúlt a buli a mellettem lévő szobában, de még arra se volt erőm, hogy átmenjek, így ez volt az első mulatság, amit kihagytam.
Most megyek, mert kb 40 oldal olvasni való és etikából meg egy beadandó van. Azt hiszem kezd durvulni a suli...

képek

Most jöttem haza a vélhetőleg egyetlen vasárnap este kinyitó kocsmából. Persze ez is csak titokban volt nyitva, az amerikaiak kedvéért, ugyanis most még mindig zajlik a Superbowl, azaz az amerikai foci kupa döntője. Egyre jó volt az egész (ha arra nem is, hogy nagyon rákapjak a Superbowl nézésre), mégpedig arra, hogy rájöjjek, hogy mennyire durván más az amerikai kultúra és az emberek.
Amikor beléptem a helyre pont az amerikai himnusz kezdődött, mondanom se kell, hogy az ott lévő amcsik 90% -a(az emberek 90% is angol anyanyelvű volt a helyszínen) szívére tett kézzel énekelte a himnuszt és jó, hogy nem sírta el magát, mint ahogy tette azt a sok 120 kilós batár amerikai foci játékos a képernyőn (aztán 10 perc múlva már ölték egymást). Gondoltam oké, hát ez végül is csak arról szól, hogy hazafiak na, ezt eddig is tudtuk. Meg van összetartás. Ha átgondolom akkor ezt csak párszor több dolog, mint ami otthon van. De ami ennél is több, hogy ha belegondolok ott van nekik a kosárlabda, baseball, hoki, amerikai foci és ezekre minden egyes első ligás meccsre 50-80 ezer ember megy ki. Nálunk meg jó, ha 1000-en vannak egy foci meccsen és helyette nézheti mindenki a Hal tortánt :D
A tolerancia szintemet ott léptem át, amikor a 15 perces negyed 70 percig tartott és minden 20 másodperces támadás után reklám volt. Ilyet én még nem láttam. A hazafias lányok (szegények vannak vagy 10-en, dehát egyikük sem túl okos) meg teljes beleéléssel magyarázták, hogy ez milyen jó, mert ez mennyi pénzt generál és hogy a TV milyen fontos dolog náluk... Nem bírtam megállni, hogy ne szúrjam oda, hogy sorry, de én a sportot akarom nézni, nem ezt a rakás bullshitet. Aztán jött a legszebb az egészben, hogy 2 óra után lement a 2 negyed és 30(!!!) perces szünet következett, ekkor mintegy 5 perc alatt odatermet egy rohadt nagy színpad, leengedték az embereket és hirtelen Bruce Springsteen koncert lett a Superbowl-ból... Azért ez nem gyenge... Mindenről szólt ez csak a fociról nem. Felhőtlenül őrjöngő emberek hada nyomta Bruce papára. Valahogy a BL döntő nem ilyen itthon. És ne is legyen kérem szépen. Viszont az ilyen szintű össznépi hepaj ahol mind1, hogy jobb vagy bal, 15 vagy 75 éves vagy, fekete vagy fehér, na hát azért az hiányzik Magyarországról nékem.
Ja és ne feledjük, hogy az Ő zászlójuk árpádsávosabb, mint a mienk! ;)