A neves 11 hónap mellett legalább annyira neves a 10 (bár tágan vehetjük ugyanúgy 11-nek). 10 hónapja kezdődött meg egy boldog periódus, ami azóta csak egyre jobb és ami az igazi mágnes az életemben, aki mindig húz Bp felé. Jelentem, szombaton engedek a mágnesnek :)

A végjátékhoz közeledik a francia kiküldetésem. Eljött az utolsó előtti este, a szobám egy kupleráj. A plakátoknak csak a helye van már meg és fogalmam sincs, hogy miként fogok ennyi mindent bepakolni az autóba.

Amiről pontosan 11 hónapja azt hittem, hogy egy csöppet túlvállalás lett, az elrepült, mintha csak egy félév lett volna. Egy nehéz kezdet után viszonylag teljesíthető első félév következett. Majd egy nyár pihenés nélkül. Végül pedig egy szemeszter, amiben többet tanultam, mint 2 alatt a közgázon. Megcsináltam egy master diplomát, ami csak arra vár, hogy a magyar párja is lészen legyen.

Nem igazán lehet leírni, hogy milyen érzés itthagyni egy helyet, ahol majd' 1 évet éltél, a gyökereidtől elszakítva. Azt hiszem nem lesz egyszerű visszaszokni a rendes hétköznapokba. De még nezebb lesz itthagyni a szobám. A kényelmes magányt, amit nyújtott.

1 nap maradt tehát, amíg kocsiba ülünk és neki vágunk a havas Európának és átszeljük a közepéig. Ha minden jól megy, két nap alatt.

VÉGE!!!

Fura leírni, de véget ért (legalábbis a vizsgaeredményekig kihirdetéséig ebben a hitben vagyok) az egy éves mission impossible. Le tudtam egy master programot szakmai gyakorlattal, januárra, ha minden jól megy 120 kredittel a zsebemben!

Gyorsan elment ez az egy év, nem hiába, intenzív volt. Nehéz lesz itt hagyni a dolgokat azt hiszem, most is kicsit fura volt kijönni az épületből, elköszönni 1-2 embertől, akit lehet többé nem látok. 1 év azért nem egy AEGEE event és nem is egy sima Erasmus. Egészen hozzászoksz, olyan, mint otthon.

Na most húzok lazítok egy kicsit, hogy aztán holnap kezdődhessen a tanulás a Corvinusra...Éljen!

Az igen, amikor 4:23-kor már leléptpél a haldokló halloween partyból, ami egy szűkös appartman fülledt konyhájában próbált formálódni.
Szóval akkor berakod a kaukázust (vagy a vad fruttikat), hogy tartós béke legyen , azokat hallgatod, amiket amúgy nem hallgatsz, mert inkább megy a Phoenix vagy a Empire of the Sun és az álmaidon sétálsz, de feljön az emléke a fesztiválnak, igen a tatainak, amikor rádtört a szabadság (?) vagy a kötött nyár. de az ami boldogságot hozott.
Most meg itt, egy kicsit odébb sodorva már 4:33-kor szívom be a szobámb özönlő, november első napjához képest szokatlanul meleg, de friss levegőt. Tompa agy, könnyező vese, de a tudat. az nyugodt.
Ha kiszakítanak a közegedből és egy másik akváriumba dobnak, lehetőséged van gondolkodni, ellazulni, gondolkodni. Nem ilyenkor kéne. De akkor is. Ezt most kell és ezt így kell. Mert ez nem fog megismétlődni. No és pont ez az. Rövid az idő ahhoz, hogy megengedd magadnak azt a luxust, hogy azt mond, hogy legközelebb. Mert akkor más lesz. És pont ez a jó.

vmiért berlin ugrik be.

Hazatértem egy hétre magyarhonba. Átéltem egy vérbeli francia reptéri sztrájkot múlt szombaton, így kellően zombi állapotban sikerült megkezdenem azt az egyhetet, ami kb. 2 napnak tűnt a nagy rohanásban.

Fura volt hazamenni a félév közepén, nem tudtam úgy érezni magam, mintha teljesen oda tartoznék, valahogy az volt a fejemben, hogy nekem most főképp itt van dolgom. Az igazán rossz ennek ellenére a korai sötétedés és az iszonyatosan szürke idő volt. Le tudja tompítani rendesen az embert. Szerencsére ezt ellensúlyozta az, hogy sok emberrel (De főképp, hogy Zsanival :) ) tudtam találkozni és még egy bónusz Annamari búcsuztatás is belefért egy Loki meccsel egybekötve :) Ja hopp és akkor még a Danival való robogózásról nem is beszéltem! B-)

A szokásos magyarkaja tuning is megvolt, már ki voltam rá éhezve egy picit. A buli viszont elmaradt, ezt igen csak sajnálom. Lehet, hogy marad a dec 26-ai karácsonyi DnB buli? :p

Ma felszálltam a gépre, semmi nagyobb bonyodalom, nyugis repülés, bár aludni nem tudtam, mert hülye helyen volt az ablak és nyomta a fejem. Így szokásos arcberendezéssel érkeztem Párizsba, ahol lévén se Petákék, se Barbi nem volt elérhető, magamra maradtam. Gondoltam beülök egy kávézóba tanulni, de ennyi embert nem gyakran láttam még egy helyen. A szombat a vásárlásé és a belváros teljes káosz volt. Esélytelen volt nyugalmat találni, így jobb híján bolyongtam a városban.

Este fél9-re érkeztem meg az angers-i pályaudvarra. Ekkor már nincs csak 1 éjszakai vonal, ami persze ezer évente jár. Térjünk hát vissza a hétköznapokba...

Az elmúlt napokat az unalom kezdte uralni. Nincs kivel pörögni, eltűnt a múlt félév változatossága. Se buli se sör. Annyit pöcsölök a gép előtt, hogy hogy már totál letompul az agyam. Persze ez csak az estékre vagy hétvégékre vonatkozik, mert amúgy meg a suliban ülöm szét a seggem.

Ma reggel azonban úgy döntöttem, hogy ennek vége, úgyhogy felkelés után takarításba kezdtem, rendet raktam, kimostam a rakat szennyest, kicsit beleolvastam a Boris Vian könyvembe (persze franciául), majd felvettem a nyúlcipőt (igen, azt hiszem megéri futócipőt venni) és neki eredtem egy jó kis körnek. Az égiek meg úgy gondolták, hogy ha már így belustultam, akkor kicsit pofán vernek ők is, úgyhogy kaptam egy méretes dézsából öntős zuhét a nyakamba, de meg kell, hogy mondjam, ez csak jól jött.
Elfutok egy ház mellett. Azt hittem éppen elvernek egy lányt, de hamar ráeszméltem, hogy erről szó sincs, más fajta nyögések ezek, ők másképpen edzenek péntek délután. Kicsit irigykedtem aztán gondoltam, ha a remeték túlélték akkor én is.

Ha nincs szabadidő az a baj. Ha meg van valamennyi és nem tudsz vele mit kezdeni, akkor meg az. Ha meg 80-as vagy, az nem lehetsz, akkor meg az a baj. Úgyhogy most fogom a gitárom és gyakorlok. Újra!

Muzsikááá

http://www.youtube.com/watch?v=c8BUMirc7ow&feature=related

http://www.youtube.com/watch?v=XXKEQB5Fzao

Kisebb kihagyás után térek vissza. Ilyen sem volt még eddig, hogy nem volt időm írni hetekig, nem egy classic erasmus ez a félév.

Sikerült belenyúlnom (nem mintha nagyon választhattam volna...) az egyik legmelósabb master-be, az Entrepreneuriat, azaz entrepreneurship-be. Az elmúlt egy hónapban szinte csak pénzügy, számvitel és jog órám volt, persze nem elég hogy franciául, de a francia szabályozások szerint. Ennek megfelelően sikerült felfognom... A nagyobb baj csak az, hogy mindezt a hét minden napján egész nap kell tolni és pont, amikor Zsani jött pár napra, akkor pont az érkezés napján egy 9:30-19:30-as pihentető session volt az suliban...:)
Alakul a stratégiai tanácsadó cégem :), már leadtam az executive summary-t, ami egyébként elég szar lett, mert ez a francia csávó elég érdekes követelményeket állított, ami persze lehet, hogy csak nekem nem volt világos. Egy szóval, kemény a helyzet, de lesz ez még így se.
Zsanival voltunk az óceánnál, lebicikliztük a lábunkat, de megérte, baromi szép helyeken voltunk és még az idő is jó volt (bár alapvetően nem ez volt a lényeg :) )! Talán rekord, hogy 2 hete süt a nap. Ilyen nem szokott errefele lenni, úgyhogy mázli!

Rendeztünk egy házibulit, hogy megismerjünk egy-két arcot, de kicsúszott a kontroll a kezünk közül, így aztán eszméletlen mennyi ember lett. Másnap olyan trágya domb volt, hogy 3-an takarítottunk egész nap. Arról nem is beszélve, hogy reggel egy csávót találtam a konyhában, aki telehányt egy edényt és mellette feküdt. Igen, ő érkezett kocsival :p
Továbbra sincsenek nagyon olyan arcok, akikkel bármikor lehet pörögni, viszont nagyrészt a franciákkal nyomulok, aminek már most érzem az eredményét, mert pihentebb napokon (7-8 óra alvás)már egész folyamatos a kommunikáció.

Új lakótársunk, francia lány, nagyon jóarc szerencsére nem egy vadállat ESSCA-s és mindamellett, hogy főz nekünk francia cuccokat, angol-spanyol szakfordító, szóval megvan a nyelvi support is, ha bajban vagyunk :D
Ma este meggyötröm magam még egy kicsit, benevezek egy francia mozira. L'Afffaire farewell állítólag jó film, nézzétek meg, ha játsszák otthon.

A zene pedig a mostani nagy kedvenc, Empire of the Sun.

"Voici mon secret. Il est très simple: on ne voit bien qu'avec le cœur. L'essentiel est invisible pour les yeux..."

/Kis herceg XXI.fejezet/

Iphone, Macbook, új Blackberry, kocsikulcs, jó zakó legalább 2-3. Ezt látom akárhova nézek. Hol vagyok? Órán az ESSCA-ban. Mindenki jópofizik a másikkal, aztán jön a szünet, 180 perc után, venném a vállamra a táskát, körbenézek és a terem üres. Egyedül vagyok. Egyedül sétálok ki az üres folyosón.
Ez a tipikus jelenet mostmár 6. hónapja. Nem érzem úgy, hogy igazi esélyem lenne integrálódni ezek között a srácok között. Mert nem adnak. DE
Az új szakomon már több ember odajön hozzám beszélni; és beszélek. Nem érdekel, hogy piszok nehéz és sokat hibázom. És nyitnak. És hívtak. Igaz ma nem leszek ott az elsősökről és a végzősökről (pl.: én) szóló bálon-bulin, mert nem ismerek senkit igazán most. Úgy meg nincs kedvem öltönyben végigtolni egy estét. 60 perc út, 3-4 óra buli, 60 perc vissza, 30€. Viszont holnapra elhívtak vacsorázni. Felajánlották, hogy segítenek a francia számvitelben is, ha nem megy. Ez tényleg változás vagy megint csak szavak? Nem tudom, de igyekszem élni vele.

Zavar van az érterben, érzem. Ma nem főzök, he Cooks.
http://www.youtube.com/watch?v=S9dVyOAlkCI&feature=related

Huhh, túl vagyok az üzleti ötlet prezentációján, talán a legnagyobb kihíváson, amióta itt tanulok az ESSCA-n. Nem is maga a prezentáció volt nehéz, hanem az adatgyűjtés, ötletelés és a francia nyelven való előadás. Prezentálni szeretek, de ha nem tudom jól a nyelvet az egy rakat francia előtt annyira nem kényelmes érzés. Ugyanis egyedüli vagyok most külföldi diákként a szakon. Igazából ennek azért annyira nem örülök, de remélem majd így legalább többet pörgök a franciákkal.

Az előadásom után odajött egy srác, hogy jegyzetelt az előadásomon és elmondta, hogy mire figyeljek oda, milyen hibákat vétettem visszatérően az előadásban. Ez már önmagában meglepett, hogy egy francia kezdeményez, meg is köszöntem hálásan, de később utánam jött 2 ember, hogy megadnám-e a számomat, hogy el tudjanak érni, ha van valami pörgés suli után. :o

Már emiatt megérte ez a nap, de aztán még összefutottam 1-2 külföldivel is, szóval remélhetőleg beindulnak majd az események.

A napot egy kis tintahal+sali kombó vacsival (nem volt má értelmes a hűtőmben :p), koktéllal és vizipipával nyugtáztam, ami végtére is azért egész kellemesnek mondható. :p

Azt hiszem jövő héttől beindul a gépezet és ha más miatt nem is, a suli miatt biztos pörögni fognak a dolgok. Day n night.

És a nap zenéje, hamár Bp-en nem lehetek ott:

http://www.youtube.com/watch?v=4uSqbMGGFDI

Namost kezdhetném úgyis, hogy 'az istállát!', de nem teszem. Volt elég időm megemészteni. A hiányban néha már egész jó vagyok, de a hétvége sok volt. Péntek óta ugyanis már internetem sincs. Igazából nem sok minden van... A koli jóformán üres, nemzetközi diákoktól mentes (Levin kívül szinte senkit sem ismerek, pedig egy hete volt az 'évnyitó', éljen az integráció).

Szóval ülök egymagamban (most épp a suliban, mellettem lelkes, érdeklődő szülők hada sétál el...)és próbálom megcsinálni a féléves projektemhez a prezentációt és a háttéranyagot persze franciául. De ez sokkal nehezebb, mint hittem. Főleg franciául. Na de majd előadni...Stratégia tanácsadó cégem tökéletes üzleti terve lesz a kezemben november 30-án. Ez a vizió :D

Egyelőre nem szeretem ezt a félévet, remélem lassan beindulnak a dolgok, mert ennyi erővel akárhol lehetnek, amennyire el vagyok szigetelve a szociális lehetőségektől...Sebaj legkésőbb 24-én szép napra ébredek, akkor biztos nem leszek egyedül :)

Visszatértem a 214-2-be. Igaz, most csak 2 éjszakára, hétfőtől meg véglegesen. Május 22-e után, újra az angers-i szobámban vagyok, igaz meglehetősen más körülmények között és ez elég furcsa.

Az egész koli jóformán üres, szinte senki sem költözött még be. Mivel Levi és én maradtunk csak a külföldiek közül, ezért mindent ránkhagytak az emberek, a konyhában fűszeres boltot lehetne nyitni. Egyébként a konyha is teljesen hangulatos lett, remélem nem itt lesznek az állandósult bulik.

Fura itt lenni újra. Nagyjából senkit sem fogok ismerni, még a franciák is újak lesznek, a félév meg nagyon kemény. Ezért aztán parázom is most emiatt egy kicsit. Egy biztos, semmi kedvem nincs újra kezdeni az ismerkedést. Egymás után két félév, anélkül, hogy valami állandó lenne, a helyszínen kívül most kicsit sok. Persze majd a 3. hét után biztos jó lesz. Főleg a 4-en, mert akkor nagyon!

Nincs időm írni. Az emailem is csak lefekvés előtt tudom megnézni. Pár hónapja meg napi x órában matattam a gépemben.

Nyár van, nyár, de ez most munkával jár. Ha van idő sportolok, ha van még 1 pici, találkozok is valakivel, de egy valakivel biztos, hogy mindig. Olajozni kéne talán, mert amerre járunk ott nyikorog :)

Mi az hétközben 33, hétvégén 17? Na igen, miért nem tud hétvégén is jó lenni, nem csak akkor, amikor öltönyben vagyok?

Lassan 1 hónap maradt csak és c'est le vie again...

Meg volt a nagy győri szétesés, fesztiváli keretek alatt. Ha mindent le akarnék írni akkor az egy igazi IzomTibor bejegyzés lenne azt hiszem. Ahhoz meg én nem vagyok elég jó. A lényeg, hogy annyi erőm sincs, hogy ezt a bejegyzést rendesen megírjam, úgyhogy annyit mondhatok, hogy részletek hamarosan. Érdemes várni rájuk!

http://www.youtube.com/watch?v=JfouPOZUt8U&feature=related

na és persze placebo.

Nem írok, mert nem Franciaországban vagyok. Vagyis kommunikálhatok élőben is. Noshát ennyi.

De hiányzik 214-2-es szoba. Az, hogy magamra zárhatom és ha nem akarom senki sem zavar. Viszont hiányzik az is, hogy legyen 10 percnél távolabb és az a 10 perc is biciklivel értendő.

Hiányzik a nyár, hogy minden vasárnap egy depresszív nyár végét jelent, mert a hétfő kegyetlen keménységgel érkezik el és így aztán a hétvégét sincs idő megemészteni. Hiányzik a másik felem és utálom, hogy repül az idő, amely rövidsége által felértékelődik, de ugyanakkor hiányt kelt.

Fáradt vagyok.

Az edzőm írta, hogy "májkeldzsordenmezszámnyi" éves lettem. Ilyet is csak Ő írhat és pont ezért bírom nagyon. Azt hiszem ez a szám a 19-cel egyetemben elég jelentéktelen. Csak a hét közepén jutott eszembe, hogy íjnye öregszem. Talán ennek tudható be, hogy kb. először életemben nem volt igazi pörgős móka a nap kapcsán. Viszont jövőhéten Tatapörgéssel megindul a nyár.

Egyébként az ünnepi menü megint nem volt gyenge by apám szakácsművészete:
sushi, rákleves, bélszín spenótos tésztával, narancsos trüffel torta.

nyamm

and the music:
http://www.youtube.com/watch?v=38SHb6hfOJg

Asszem kezdek bekrepálni a vizsgáktól. Ilyen sikertelen köröket még nem toltam a 7 félév alatt soha. De legalább ha okolhatnám magamat. De nem. Ez egy mission impásziböl úgy érzem. Eddig 5-ből 3 nem sikerült és kettőnek még nincs eredménye. Gondolja meg minden ember a kiutazást tárgyelfogadás nélkül...

Ugyanakkor vannak igen pozitív dolgok is mostanság, mint például, hogy zombi fejem reggel nem mindig a tükör látja meg először. Nem, nem a kutyaházban alszom.
A hazajövetel után realizáltam még, hogy tényleg mennyire jó dolog, ha az embernek vannak jó barátai. Ez a barátnő meg barát dolog az, ami a legtöbb pozitív energiát adta az elmúlt 1-2 hétben és talán csak ezért nem esek darabokra, mert amióta hazajövök mást se csinálok, csak ügyet intézek, telefonálok, emailt írok, csak, hogy legalább esélyem legyen mindent elintézni. Dehát tudjuk, hogy " C'est la vie..."

Hogy miért nem írok, amióta hazajöttem? Mert nincs időm...Miért nincs? Mert 5 tárgyat kéne a nulláról kezdve teljesíteni jövő hétig. Reménytelennek tűnik. Eddig 2 UV és még nincs vége.
Ma 10-szer vizsgáztam a számvitel tanszékél. Micsoda jubileum. Node sikeres?

Elvileg pénteken kezdek dolgozni. Pont ez hiányzik még kedd-szerda-csütörtöki vizsgák mellé. Pedig mennyi minden más jó dolgot lehetne csinálni. Dehát dupla diploma és éljen a corvinus persze...

Ha nem derülne ki e pár során után, akkor leírom: Igen, nagyon jó hazajönni, főleg rögtön pár ilyen héttel...Persze van jó oldala is a dolognak, csak lenne már vége a vizsgáknak, hogy a jó oldal legyen a nagyobbik és az én oldalamon legyen :)

En vagyok az elso a konyvtarban. Ennyi.

Ma 'reggel', fél 2-kor végre felkeltem az ágyból. Már régóta fent voltam, mert Levi valami iszonyatos zajjal legalább 10 percig eresztette le a matracát az elektromos pumpa inverz funkciójával. Így tehát gondolkodtam a felébredés és a felkelés között.
Felkeltem, magamra kaptam valamit gyorsan, arcon csaptam magam kétszer( a kezemmel! ), csak hogy mégis emberibb fejem legyen és lementem reggelit venni. Egy gyors kávé a Tabac-ban és már sétáltam is vissza. Mindeközben természetesen folytattam az elmélkedés, de minden koncepció nélkül. Ma jöttem rá arra, hogy a business life második nyelve nem a német, hanem a francia kell, hogy legyen. De hogy miért?
Európában Franciaországban vannak a legjobb business-school-ok (vagy business masterek) és még ha van egy-két jó máshol is a FT times első 50 helyéből majdnem 40% francia. Nem kell itt csodára gondolni, hogy ezt, hogy a francba csinálják, a képlet egyszerű. Ha valaki üzleti és gazdasági képzésben akar részt venni, mindezt értelmes körülmények között, annak Grand École-ba, azaz magánegyetemre kell mennie. Ezekben kis lészámú, gyakorlatias oktatás folyik, viszont fizetősek. Ellenben, ha körbenézünk, a világ legjobb gazdasági képzéseit magasan az amerikaiak produkálják, Európa a közelükbe is alig ér. A franciák egy az egyben ezt a fajta business-school modellt próbálták meg áthozni és lám működik.
A régiól és vállalataik ösztöndíjakat ajánlanak, befektetnek a saját gazdaságukba. Az emberek is úgy gondolkodnak, hogy a tandíj a jövőjükbe való befektetés. Nálunk is az IBS lehetne a z egyik legjobb suli Magyarországon, ha éppen nem az lenne, hogy azok mennek oda, akiknek 120 pontjuk se volt az érettségin. Itt erre is odafigyelnek és eszméletlen harc megy a tehetséges diákokért. Már szeptembertől megindul a promo harc. Állítom, hogy ha az IBS-nek lenne egy master programja is és felemelné a bekerülési korlátot, top intézménnyé válhatna, mert már így sincs rossz vélemény róla a vállalatok körében...Lásd a CEU: működik.
Én is úgy gondolom (átlag diákként), hogy manapság mi értelme van 5-10 éves írott, 400 oldalas könyveket benyalni, amikor a gazdaság félév alatt radikálisat változhat olyan formában, amire eddig még nem volt recept. A jövő a gyakorlati és tapasztalati tudásban van szerintem, ami a cikkeket, esettanulmányokat és az elméletek alap szintű tudását jelenti.
Mindezek miatt gondolom azt, hogy hosszú távon, jelen formájában a Corvinus nem lesz versenyképes szereplő a gazdasági képzések 'piacán', egyedül talán a számvitellel (sajnos :p).

Na ennyi volt az okoskodás, most megyek tanulni (és nem magolni) a 4 francia vizsgámra.

Ja és a mai 'érdekes' zene:
http://www.youtube.com/watch?v=AKODnXoDmpE&feature=related

Ma készítettem egy megalomán salátát vacsorára. Hogy miért megalomán? Mert egyedül ettem kb majdnem egy kilós adagot. Persze nem mindet, de több, mint a felét és most gurulok. Így nézett ki:

40dkg sült husi
50dkg paradicsom
10dk saláta
1 konzerv kukorica
1 doboz mozarella
1 fej hagyma

Na ennyi volt a Jamie Oliver est.

Emésztéshez: Gainsbourg - Ballade De Melody Nelson - Howie B mix

Egyébként meg Gainsbourg-nak, aki egy zseni dalszövegíró volt, a leghíresebb darabját mindenki ismeri. Jane Birkin & Serge Gainsbourg - Je T'aime... Moi Non Plus.

Egy igazi nőfaló volt, utánanéztem és csak ilyen képeket találtam.

Bonsoir

Kora délután Pozsony felé vettem az irányt, hogy aztán a SkyEurope által eljussak Párizsba. Lehet, hogy ez viszonylag olcsó, de nem ajánlom senkinek. Egyrészt macerás, másrészt a Pozsonyból menő gépek a szlovák airlines leselejejtezett gépei, amik mindig késnek. Az 1óra 50perces út alatt 50 percet ereszkedtünk... Sebaj a lényeg, hogy egy kis futás után sikerült elérnem a transzfer buszt a párizsi reptéren, majd a busszal a 21:00 órás TGV-t. Most azon ülök, amikor ezt írom(és pár óra múlva meg post-olom). Jelentem 300+ km/h-val pisiltem az előbb ;) Most épp azzal megyek, ami megállás nélkül zúz a leggyorsabb vonalon és bár legalább 12-szerre megyek ezen a szakaszon, mindig nagy élmény.

Nem lesz viszont nagy élmény megérkezni 22:28-kor, éjszakai közlekedés nélkül a 12 fokba és esőbe. Cirka 18°c különbség otthonhoz képest :) Ja és elfelejtettem kabátot hozni.Ollé. ( Jelentem utólag, hogy szarrá áztam)
Csak 4 napra mentem haza, mégis fura visszajönni. Nem vár vacsora és üres a hűtő áuuu :)

A lényeg, hogy a Kooks továbbra is jó.

Itthon voltam 4 napot. Ezalatt úgy fest, hogy megbuktam számvitel 3-ból újfent. Sajnos nincsenek csodák. Ez mindig piszok nehéz és végtelen sokat kéne rá tanulni. A baj csak az, hogy úgy tűnik, hogy ebben a félévben nem lesz több időpont azután, hogy hazajöttem volna. 2 vizsga, 2 TUF. Még csak UV-m sem volt...Szopó.
Legalább itt jó idő volt. Megyek vissza a 15-20 fokba és esőbe.

Jó volt látni az embereket, még ha nem is sikerült mindenkivel találkozni. Talán pont emiatt lesz már megint fura felülni a gépre, átszállni a vonatra és onnan besétálni a koli szobámba. Egyik nap ehhez szokj hozzá másik nap ahhoz. Lehet, hogy a pályaudvarról menet majd beugrom egy sörre a hétfő esti szokásos kocsmába, ráhangolódás végett. Már ha elérem a vonatom és nem ragadok Párizsban.

Az idő elrepült. Az első szemeszter utolsó felvonása következik. Vegyes érzelmek.

Ma prezentáltam először franciául. Ez az idő is eljött. Túléltem, nem volt rossz. Véget ért a 9 kredites változásvezetés és tanácsadás tárgy. Mondhatnám, hogy ezt nekem találták ki. A legjobb tárgyam a félévben.

Holnap jön a következő kiselőadás. Aztán pénteken már számvitel. Igazság szerintem nagyjából 4-5 órát alszom napok óta, úgyhogy bárhol elalszom már. Csak a számvitel lenne meg valahogy...Egyszerűen nem bír ráállni az agyam a jó kis magyar vizsgákra és a töménytelen seggelésre. Azok után, hogy itt nagyjából egyszer sem kellett.

T________K
|
|
|
|

http://www.youtube.com/watch?v=9QOoH-Okd0U

Egy McDonaldsban vagyok a London bridge mellet. Igen ott. Mert este 10kor csak itt van nyugi és free wifi. Miért kell nyugi? Mert számvitelt tanulok este 10kor egy tetves McDonaldsban. Őrület!

Nade kezdjük az elejéről. Reggel 8:45-kor kilépek az ajtón. Délre már Angouleme-ben vagyok Cognac-tól 1 órára. Ebből a városból ment a gépem. Leszállok a vonatról, szakad az eső. 20 percig keresek ATM-et. Aztán kiderül, hogy nincs semmilyen transzfer a reptérre, mert az a mező közepén van. Mintha Márkházán a lovak között szállna le a gép. De komolyan. A taxival kapásból buktam 20 €-t. Rohadék Ryanair, mert persze Ők semmiről nem tájékoztattak előre, honlapja meg nem volt a reptérnek. Aztán rájöttem, hogy miért nem. Mert a beszálláshoz a váróterem egy elcseszett sörsátor volt. Komolyan mondom, hogy ilyet életemben nem láttam még, pedig repültem már párszor. Sajnos olyat se, hogy lemérték a kézipoggyászom(!!!) súlyát és mivel kicsit több volt, mint 10 kiló,(hiába megfelelő méret), ezért 20€-ért csekkolhattam be!!! Ennyit a fapados árról....Jópár csóka meg óriási 10 kg-os táskákkal szállt fel. Okos...

Miután Stanstad airporton leszálltam jöhetett az félórás sorban állás az útlevekkel, mert ugye nem Schengen ám az UK. Ezt okosan letudva, 40 perc dekkolás után jött meg az EasyBus, ami 1 óra 40 perc alatt "repített" be Victoria pályaudvarra és a hostelszobámba leszállás után 4 órával érkeztem meg. London nem egy város, hanem egy ország.

A kisvárosi élet után úgy érzem magam itt, mint egy afrikai törzsből idetévedt valaki. Nem bírok hozzászokni, hogy egyfolytában 5-6 repülő zúg a fejem felett, hogy mindenki rohan és a mindenkiből nagyon sok van. Kosztümös nőcik magassarkúban futnak, csak, hogy elérjék a metrót. A kebabos is étterem láncban működik és persze super size me.
Megdöbbenve tapasztaltam, hogy hiába vagyok 4 hónapja skótok és ausztrálok között, ha egy igazi londoni belekezd a dumába, azt esélytelen megérteni. RocknRolla.

Ami viszont továbbra is nagyon tetszik, hogy este 8-9 fele az utcák tele vannak öltönyös emberekkel a kocsmák előtt és mindenki tolja a söröket meló után. Szerintem marha viccesen néz ki. Vége a melónak, nem ám rohanás haza a családhoz, hanem egy-két jó kis ale a kollegákkal...

Harmadszor vagyok Londonban, dehát ezt az igazi világváros érzést feldolgozni nem egyszerű azt hiszem. Ahogy az utcán sétálsz egyszerűen minden tipikus filmes jelenet felvillan előtted vagy igazából is lezajlik.

Na folyt. köv. most számvitel!

Szerdán miután letudtam a sulit, fogtuk a bringákat és kilőttük magunkat a várostól 5 percre lévő folyó parton elhelyezkedő kis kocsma irányába, amit Port de l'Ile-nek hívnak. Kis kompon kell átkelni a folyón és igazi vidéki feelingbe érkezik az ember. Teljesen olyan volt, mintha a Tisza partján valahol lettünk volna. A hely jellegzetessége a helyi rosé, ami eléggé túl van cukrozva, éppen ezért egy üvegtől egy ember elég rendesen be tud rúgni. Egyébként erre a helyre a hét vége felé rendszeresen szoktak kijárni a diákok és emiatt aztán elég jó szokott lenni a hangulat.

Miután elég emberesen elkészültünk, felpattant unk a bicajokra és megpróbáltunk hazatekerni. Hát nem mondom, hogy nem volt veszélytelen, de legalább vicces volt. Az egyik csoporttársam meghívott minket vacsizni, így felé vettük az irányt. Az előétel vodka volt és azért 5 óra ivás után a kaja helyett a pia, feltette a pontot az i-re. A dolog vége az lett, hogy délután 4-től hajnali 3-ig tartott az ivászat, de az utolsó kocsmában már csak alkoholmentes italt kértünk. Nézett is a kocsmáros...Másnap valahogy regenerálódtam, pénteken már tanultam is számvitelt, még ha nem is sokat és este meg már indult is a busz Párizsba. Ugyanis az ESSCA a Moulin Rouge és a Sacré Coeur közé eső egyik szórakozóhelyet bérelte ki félévzáró bulihelynek! Nem semmi, de az sem, hogy április 24-én végeztek az elsősök... A lényeg, hogy 3,5 óra buszozás után kellően felkészült hangulatban érkeztünk meg a helyre, de mindez már éjfél után volt. A klub maga akkora volt, mint egy rendes koncertterem, lazán elveszett benne a több száz ember. Elvileg álarcot kellett viselni, gyakorlatilag nem sok emberen láttam. Mindenesetre jó móka volt. F5-kor indult haza a busz, amin meg képtelen voltam elaludni vmiért, úgyhogy még vagy egy órát beszéltem egy francia arccal és meglepően tapasztaltam, hogy folyékonyan tudok franciául beszélni. Lehet, hogy órák előtt is inni kéne. A lényeg az, hogy ezen a héten éreztem többször is, hogy azért sokat fejlődött a franciám amióta itt vagyok.
Reggel 9-re érkeztünk Angers-ba és mondanom se kell, hogy a mai nap ennek megfelelő hatékonyságú lett. Nem egyszerű így számvitelt tanulni, de a legnehezebb az egészben az, hogy otthoni tárgyra kell készülni és, hogy vissza kell térni a magolós/seggelős módszerre, amitől már elszoktam mostanában. Sebaj kokemények vagyunk!

Az elmúlt napok elég pörgősen teltek és mostantól fognak is az hiszem. Amióta hazajöttem a tavaszi szünetes kiruccanásról éjjel-nappal szakmai gyakorlatot keresek a nyárra, sajnos sikertelenül, mert talán a válság miatt, eléggé nulla a felhozatal.

Vasárnap itt volt a Balázs, lazultunk egyet, felfedeztük a várost, ami nekem is új volt néha. Kitekertünk a városban/város mellett(tőlem 15 perc) lévő tóhoz, ami egy elég állat hely, homokos part, vitorlások, rendezett park mellette. Jó volt végre találkozni valakivel(nem is akárkivel! :) ) otthonról.

Ma megvolt a második tárgy-lezáró ZH-m. Mondanom se kell, hogy 30 tesztkérdés 20 perc alatt, így nagyjából végigolvasni sem volt időm. Maradt a szemfeszítő leskelődős technika, úgyhogy fogalmam sincs, hogy milyen lett :)

Most megyek meccset nézni, aztán meg számvitel tanulás a ma esti terv. Meglássuk, hogy mi lesz belőle...

Ja egybként meg újra megjött a tavasz végre ide is. Remélem marad. Bár a tavasz meg ugyebár nehezen kezelhető érzéséket indít meg az emberben. Na meg a természetben, mert ugyebár a tavaszi szél vizet áraszt. Meg minden madár társat választ.

and for the fun : http://www.youtube.com/watch?v=TqouPRe_9I4

Jelenleg Spanyolországban vagyok, San Sebastian városában. Az utóbbi két napban Biarritz és Bayonne városa volt a célpont. Mindkettő remek hely, de Biarritz maga teljesen lenyűgözött! Már maga a tény, hogy az a hely a szörfösök paradicsoma, ad egy hangulatot a városnak, de mindemellett elképesztően szép helyen van és olyan villákkal van tele, hogy az embernek eláll a lélegzete. És ezek nem azok az amerikai iszonyat monstrum, a gazdaságtól duzzadó épületek, hanem mind régi stílusú, visszafogott, viszont baromi jól kinéző házak. Főleg attól készültem ki, amelyik a szikla tetejére épült 30 méteres fal tetejére az óceán partján!
Ami megdöbbentő, hogy hiába 14 fokos a víz és 14 fokos a levegő is, a víz tele van szörfösökkel és persze nagy hullámokkal. Vicces dolog, hogy az emberek ilyenkor is mezítláb rohangásznak az utcán szörffel a kezükben. Azt kell, hogy mondjam, hogy el tudnám viselni ezt az életstílust.
Azoknak, akik nem tudják Bayonne a francia baszkföld fővárosa és ennek megfelelően bár Franciaország van egy rendes spanyol beütése a környéknek és talán pont emiatt speciális.

A mai napon meg megérkeztünk a határ túloldalára San Sebastian-ba, ami szintén egy baromi jó hely és a szörf itt is frankón művelhető, úgyhogy a holnapi hazamenetel előtt ez lesz a reggeli programpont. Akár esik akár nem. Úgy tudnám leírni az érzést, mint egy "nyári sítábort". Az meg külön speciális, hogy mindez már Spanyolországban van, mert nagyon bírom a spanyol embereket, sokkal jobban, mint a franciákat. Kár, hogy ehhez a nyelvhez már tényleg nem sok közöm van :)

adios

Eljött a Húsvét Vasárnapja. Nos hát ezúttal ez nem sokat jelent, idén nálam elmarad az ünnep, nincs sonka reggelire :)

Viszont ami van az egy pár vonatjegy, sőt TGV jegy, ami a mai napon engem elrepít Párizsba, ahol Petákkal és Dalmával találkozom ma, majd az este 11-kor megy az éjszakai buli TGV vonat délnek, egészen pontosan Biarritz városába. Ezen a környéken leszek csütörtökön. Francia baszkföld és egy nap spanyol, San Sebastian-ban. Egyedül az időért imátkozunk, mert az eléggé esőskének tűnik sajnos, úgy pedig nehéz lesz szörfözni az óceánon. Pedig, ha már viszonylag meggyógyultam valahogy vissza kell esni :p

Megyek is, a mai remek tömegközlekedés a városban nagyjából óránként egy buszra redukálta magát és 10 fok félig esőben nincs kedvem sétálni.

No lássuk a mókát: Párizs-Biarritz-Bayonne-Pirenneusok nemzeti park-San Sebastian-Poitiers

The Cloud Room - Hey Now Now

Ez a bejegyzés lehet, hogy kicsit furának fog tűnni. Ennek többek között az az oka, hogy nagyjából 39 fokos lázzal ülök az ágyamon, bár csak éjfél van, most ébredtem fel, mert megpróbáltam időben lefeküdni, de nem bírok aludni. Beszívtam egy jó kis tüszős mandula gyulladással, nyelni is alig bírok. Kaptam 4 fajta gyógyszert a dokibától, de mivel későn mentem el hozzá, ez nem lesz egy egyszerű menet.
A kómás felébredés után rájöttem, hogy képtelen vagyok aludni addig, amíg nem lesz egy kicsit jobb (Ez még most sem következett amúgy be). Az időt pedig sms olvasgatással kezdtem elütni, ami akár egész hosszú móka is lehet a jelenlegi kb 600 üzenet mellett. De már véget ért és olvasás közben jöttem rá, hogy persze, hogy jó itt lenni, élvezni azt, hogy a magam ura vagyok és ha akarok, egész napokat lehetek egyedül, anélkül, hogy bárki is zargatna; de azért a barátok azok barátok és pont ezaz, ami miatt képtelen lennék egy másik országba költözni és ott végleg ottmaradni. Nem tudnám végleg magam mögött hagyni azokat az embereket, akivel az elmúlt x évben az időm nagy részét töltöttem, akiket szeretek: család és barátok.
Ez persze nem jelenti azt, hogy eszméletlen honvágy tört ki rajtam, mert furcsamód az továbbra se jelentkezett még, mindössze az emberek azok akik miatt hazamennék kicsit vagy találkoznék valahol. A sors ironiája persze, hogy a számvitel miatt KELL hazamennem végül egy pár napra, a végső hazamenetel előtt. Na ezaz ami nem hiányzik egy csöppet se :)
Az jutott eszembe, hogy talán arra jó ez a szemeszter és talán a következő is, hogy van időm rá néha mostmár, hogy egy kicsit ne csináljak semmit és visszanézzek, hogy mi is történt az elmúlt 2 év nagy rohanásában, ami alatt az AEGEE mellett még sok és nagyon intenzív élménnyel lettem gazdagabb. Persze nem azt mondom, hogy most nem jön a sok-sok hatás, hanem csak annyit, hogy most egy kicsit lassult az élet mondjuk fél évvel ezelőtthöz képest.
Holnap, azaz ma lesz Levi és Csilla születésnapi mulatsága nálunk én meg szívok ezzel a szar torok cuccal, remélem legalább estig javul kicsit. Aztán vasárnap irány dél, Biarritz, Bayonne, San Sebastian...Most meg küzdök egyet, hátha sikerül aludni :p

Végezetül egyik kedvenc együttesem egyik új száma, a cím miatt:
Maximo Park: The Kids Are Sick Again
És a top favorittól pedig szóljon az, ami Angers-ban gyakran előfordul(szintén promo):
Placebo: Battle For The Sun

Talán már írtam egyszer, esetleg kétszer, hogy ez volt a legkeményebb hét. Mindig igazam volt, mert addig valóban az volt. De ez a hét megint rátett egy lapáttal. Beadandók, csoportos prezentációk és leadások...Ezek készítettek ki teljesen csütörtökre. Nem viccelek, kb. nem bírtam kinyitni a szemem annyira kikészült. Aztán ma sem igazán a pihenésé volt a főszerep, mert voltam melót keresni (valami fizikai cuccot, raktározás, pakolás stb...), aztán konditerem, ki a hipermarketbe bicajjal majd vacsi és skype Szilárddal.

Ezután kezdődött csak a java, mert a többi nemzetközi diák szokás szerint a punnyadós iszogatás majd ötlettelen kóválygást adták elő, míg én és chicago-i haverom úgy döntöttünk, hogy csekkolunk egy bárt, ahol 2-ig iPod battle Electronica Party volt. Érdemes volt elmenni, marha jó zenét toltak és utána még egy interjút is adtunk egy helyi arcnak, aki a rádiótól volt. Olyannyira lespannoltunk vele, hogy kb félóra jópofizás után a körölöttünk lévő francia arcokkal, továbbmentünk egy házibuliba. Amikor megérkeztünk oda majdnem megfulladtunk olyan füst volt, amitől igencsak elszoktunk a 2 hónap alatt, ugyanis itt ki van tiltva a minden public place-ről a cigi. Itt sem maradtunk sokáig, mert egy matt részeg francia belekötött a fülöp szigeteki haverunkba és úgy gondoltunk, hogy inkább nem verjük agyon a srácot, hanem elmegyünk, mert úgy mindenkinek jobb. Lehet, hogy nem kéne annyit konditerembe járni 8-)
Összességében azt kell, hogy mondjam, hogy fura itt ez a fajta éjszakai élet, mert se durván nem iszunk, se klub nincs, mégis hetente egyszer vhogy kikészülök. Legközelebb mostmár tényleg eljutunk valami diákok által szervezett klub buliba, dehát oda is 3000Ft körül van a beugró aztán 5-6€a legolcsóbb pia is...

Visszautasítottam egy vasárnapi bretagne-i utat pénzügyi és tanulási okok miatt. Lehet, hogy hibásan tettem, de mostmár tényleg el kéne kezdeni számvitel 3-at tanulni, hamár hazautazom érte májusban! áuuu...Igazából nem is utaznék, hanem az lenne jó, ha hozzám utazna az, akihez én utaznék :) fene vigye el ezeket a drága repjegyeket...

Vasárnaptól kezdem a dolgokat.

Kitaláltuk még szombaton, hogy vasárnap autóval kimegyünk az óceánhoz. kb 180km a legközelebbi plage, így egy miniautűr FIAT-tal 5-en összepasszírozódva viszonylag olcsón jöttünk ki a dologból. A lényeg persze az volt, hogy a múlt héten végig 20 fok és napsütés volt, ami megihlette a kis ötletet, hogy lemenjünk a partra. Namost amikor megérkeztünk kb 12-13 fok, köd és majdnem eső volt. Juhéé, mondhatnám tipikus. Így fogtuk magunkat és otthagytuk Pornic városát, amit később csak Horny Pony-nak hívtunk. A kérdés jó, de nem tudom, hogy honnan jött.
1 órán belül megérkeztünk a napsütésbe és egy egészen elképesztő plage(strand)-ra. Kb. 70m széles és sok km hosszú volt. Sütött a nap, ezért lehetett vagy 15 fok. Persze ez nem tartott vissza minket Áronnal és 1 órán belül már szörfnaciban póló nélkül fociztunk a strandon. A víz mondjuk durván hideg volt, kb 13 fokosnak írtak, ennek ellenére volt egy bátor winettou aki belement.

Eddig tartott a vidámság, aztán a hét elején rámköszöntött az igazi durva kihívás. Egy új tárgy kezdődött,'Power and Leadership' angolra fordítva, amiből már le is vizsgáztam ma. 3 napon keresztül reggeltől késő délutánig mentek a session-ök megállás nélkül egy őrült tanárral, aki eszméletlenül pörgött, marha jó dolgokat mondott és sokat tanultunk tőle, de, hogy nem volt normális az tuti. Ez alatt a 3 nap alatt több francia káromkodást tanultam tőle, mint előtte bármikor. Gondolhatjátok, hogy néha mennyit értettem az órából, ha igazi szleng-gel tolta. A legmelegebb szitu mégis az volt, hogy szimulációkat és szerepjátékokat toltunk és ma már hozott kamerát és fel is vett 1-2 jelenetet. Szerencsére nekem nem kellett kamera elé állni, de igazából eléggé letojta, hogy ki külföldi és ki nem.
Úgyhogy mostanra teljesen zokni vagyok, 3 energia italt ittam meg az elmúlt 3 napban, hogy túléljem, délután még egy foci erasmus vs ESSCA és ezzel teljesen kidőltem. Ma nem is megyek sehova, mert holnap reggel megyek 9-kor bort kóstolni. Ingyen :p

1-2 kép az elmúlt időszakból:

http://www.facebook.com/album.php?aid=72297&id=554470748&l=4fb4ba6203
http://www.facebook.com/album.php?aid=74294&id=554470748&l=f13ec7677e

Tudom kicsit ritkul a sűrűsége az irományaimnak, de hát egyre kevesebb dolog történik ahhoz képest, amikor megjöttem. Persze nem állítom, hogy ez most olyan rossz lenne, csak konstatálom. Mp3.
Ez a hét volt a legkeményebb a suliban, mióta megjöttem. Hétfőn úgy kezdődött, hogy bejött a tanár a Management de la Consultation órára, kiadott egy vállalati esetet és mondta, hogy f3-kor kéri belőle feldolgozást és a csoportos prezentációt. Mondanom se kell, hogy egy csöppet berezeltem, mert egyrészt nekem dupla idő végigolvasni akármit is, másrészt ezt mind csak franciául tudó marokkóiakkal kellett megcsinálnom. Aztán végül az én prezentáció részembe belevittem az angoltudásom. Aztán az értékelésnél a tanár kiemelte, hogy jól toltam előadástechnikailag. Na gondoltam, hát ezt se a közgáznak köszönhetem, ahol eddig összesen annyiszor kellett előadnom, mint itt egy félév alatt. Mi sem bizonyítja ezt jobban, hogy másnap reggel is prezivel kezdtem. Szerdára már zombi voltam teljesen. Viszont nagyon jó óráim voltak a 'Rugby-Man'-nel, aki egy hihetlen jó tanár, még akkor is, ha nem mindig értem, hogy mit mond :) Viszont változvezetés a szakterülete, úgy hogy éppen pontosan a tökéletes segédlet lehet a jövőben nekem.
Ami annyira nem jó az órákon, hogy elszoktam ettől a korai keléstől és a kötelező bejárástól, viszont még mindig 2-kor fekszem általában és annyira hulla vagyok, hogy akármennyire és érdekel az óra, elalszom. Természetesen itt max 18-20-an vagyunk egy órán szóval amikor a 2. sorban ülsz és így alszol be a tanár előtt, hát az elég kellemetlen.

Múlt hét közepe óta itt konstans 18-20 fok vagy több van és elég jó ez a tavasz feeling. A sok esős nap után kezd feltöltődni az ember. Az hogy reggel is csak pulóver kell és délután már rövidnaciban is lehet tolni marhajó érzés, már hiányzott. Külön kiemelendő, hogy a koli épülete mellett van a városi egyetem épülete meg egy marha nagy füves terület és este 6-ig itt döglenek az emberek vagy labdáznak stb...Ilyen campus érzése van az embernek, még ha az én egyetem egész máshol is van. Ez mindig is hiányzott otthonról. A suliban is egyébként szünetekben kimegyünk a suli kerjébe és lehet light-olni a fűben, nem csak a büfé előtt szarozni. Többször elmentem már futni is, meg bicóval megyünk össze-vissza. Nincs igazi távolság azok között a helyek között ahova mindennap megy az ember.
Ahogy ma bicikliztem haza foci után jöttem rá, hogy kezdem megszeretni ezt a helyet, meg az életet itt. Annyival élhetőbb város, mint Budapest, hogy nem is érdemes hasonlítgatni. Tudom, ez egy kis város, de rendezett szép parkok otthon is lehetnének, meg sok buszsáv és bicikli út meg grundok. Nem azért mondom, de kb 5 nagyméretű focipálya, 3 rugby és 8-10 teniszpálya van tőlünk 10 percre és teljesen ingyenes (és a várostól kapott ingyenes biciklivel mentünk oda :p). A kastély körül lakni meg olyan érzés, mintha visszamenne az ember az időben 400 évet. A várfal tetején lévő lakásokból a Majnára van kilátás :)
A lényeg, tehát az, hogy jó itt élni, leszámítva azt a komoly problémát, hogy buli helyet továbbra se találtam, így továbbra is csak kétszer voltam klubban, amióta itt vagyok...Viszont kevésbé jó az, hogy egyelőre még nem nagyon találtam meg azt az 1-2 embert, akivel hosszabb távú barát lehetne, mert a nemzetközi diákok nagy része egész más típus és kevés normális srác van. Remélem javul a franciám és akkor lehet jobban spanolni a franciákkal. Elképesztő továbbra is, hogy mennyire őrültek ezek :) Múltkor egy arc lakására mentünk fel, ahol volt kazahsztáni meg kínai meg mindenféle ember, de a franciák azok iparművészetisek voltak és az egy dolog, hogy művészek, de még franciák is és ezért hiperalternatívak és elvontak. Ennek ellenére jót mulattunk velük. A feka amcsi sráccal mentem el erre a helyre és tudni kell róla, hogy ő az az igazi amcsi filmekből kialakult szteretípiáknak megfelelő figura. A francia arc lakásán be is tolta a zenét, vmi jó kis rap akármi és amilyen break meg hasonló dance-ket letolt az érthetetlenül gettós angoljával az elképesztő volt. Jól elvoltunk az tuti, merthogy nekem közöm nem volt ahhoz, amit tanítani próbált az is biztos. :) Aztán meglepetésemre a lányok lecserélték ezt a zenét masszív elektro zenére, aminek természetesen örültem. 2009-ben is a Daft Punk és a Justice még itt a kedvenc úgy jött le. Teszem hozzá, hogy szerencsére, mert a 2 buliban, amiben voltam volt sokkal rosszabb house vagy egy-két tűrhetőbb techno.

Na most zúzok aludni.

Az egész napomat repjegy és vonatjegy kereséssel és vétellel töltöttem. Aki először fogja kitalálni a komplex és megbízható kereső oldalakat az nagyot fog kaszálni. Mert egyik oldal se tartalmaz minden társaságot és nem lehet globálisan olcsó jegyekre keresni. És ez nem jó. Bár lassan már teljesen tökéletesen fogom tudni Európa fapados vonalait és csatlakozásait.
Vettem 7 vonatjegyet, ugyhogy már kb 20-25-nél tartok azóta, hogy kiutaztam. Közelít a csőd veszély. Arról nem is beszélve, hogy lehet, hogy a rohadt számvitel 3 miatt haza kell utaznom egy napra május elején. Jelenleg ez nem lehetséges 50 ezer forint alatt!!!

No hát lassan egy hete, hogy visszatértem francia földre Szardíniából. Még mindig nem könnyű visszaszokni ide, bár az idő erősen megjavult. Már amennyit láttam belőle, mert a hét első felében hajnali 4-5-ig voltam fent, hogy meg tudjam csinálni a beadandókat/esettanulmányokat.
Aztán elindultunk a lejtőn. Szerdán spontán italozás kezdődött az appartmanunkban, mert felirtam facebook-ra, hogy kéne inni vmit. Erre 10-15 embert jelent meg egyszercsak. Szóval továbbmentünk egy helyre, ahol meg egy francia banda blues-t játszott, de kb bárki beszállhatott. Ekkor a feka amcsi csávó felpattant és elkezdett rappelni meg MC-zni a zenére. Elképesztő élmény volt. Amikor a srácok kidöglöttek feltereltek minket a pincéből, ahol meg 3 csávó flamenco-t játszott és énekelt. Eszméletlen jó volt az is.
Másnap teljes másnap, semmi értelmes történet. Pénteken francia csávókkal kellett átbeszélni a prezentációnk. Hát érdekes lesz a történet az már biztos. Eljött amitől rettegtem még decemberben a szemináriumokon. Prezentálni KELL!
Aznap nagyon jó idő volt, úgyhogy bringával mentem suliba meg vissza aztán a városban is azzal közlekedtem, sőt még konditerembe is mentem. Ez volt az épülés. Aztán jött a leépülés.
Pénteken az appartmanunkban magyar estét tartottunk. 40 db zsírosdeszka, fröccs, VBK és málnás fröccs volt a magyar menü. Lassan, de biztosan kerültünk illuminált és egyéb állapotba. A dolog odáig fajult, hogy Security szólt, hogy hívja a rendőröket. Tehát a bulinak vége lett, dzsuva mindenhol és ismeretlen arcokat terelgetsz kifele. De nem maradt ennyiben, a marokkói arcokkal gyakoroltam és full ittasan franciául dumáltunk. Azon kaptam magam, hogy még 5-kor is iszom. Aztán még vhogy MSN-en a Török Zsuzsival pont megláttuk egymást és egy igen értelmes beszélgetést sikerült letolni...A saját mondatomat nem értettem.
A reggeli a Cointreau múzeumban az italkóstolás volt. 8 órával előtte még keményen ittam, erre reggeliként kb 1,5 deci Cointreau-t letoltunk...
Így futottunk neki az esti ABC(Anything But Clothes) partinak. Azt hiszem ma este sikerült egy marha jó Carbonara szerű spagettit csinálnom, tehát legalább a telihas adott volt. De ez a buli ötlet...Végül a lepedőmet magam köré kerítettem és lett egy tógám. Most pedig újfent a szekus és a rendőröknek köszönhetően vége a bulinak. Itt senki se akar szórakozóhelyre menni...
Az a helyzet, hogy legszívesebben az AEGEE Bevonótáborban lennék, mert biztos marha jó az egész és az előzőek is túl jó emlékeket hagytak bennem. Szóval kis hiány emiatt(is), dehát ez van.
Én a szobámban, drum n bass duruzsol és asszem akkor lassan alszom.

Csütörtöktől máig Szardínia szigetén, Cagliariban voltam, ahol a pár hét múlva megrendezendő 4 oldalú AEGEE exchange program következő állomása lesz. Most ennek volt az előkészítő találkozója, azt leszámítva, hogy Budapesten kívül csak Cagliari vett részt az egészen...Ezt leszámítva jól sikerült az egész, mázlisták, akik mehetnek az exchange-re mert a hely baromi jó, még februárban is 20 fok volt. Igaz a szervezők nem igazán foglalkoztak velünk 1-2-t leszámítva, akik viszont nagyon rendesek voltak, szóval én bízom benne, hogy maga az event is jól fog sikerülni.
Ezzel a kis trippel együtt az elmúlt 5 hétben 7-szer ültem repülőn, úgyhogy hazafelé már nagyon elegem volt a check-in és security check sorbanállásokból. Viszont az emeletes TGV első osztályán utazhattam hazafelé, ami, meg kell hagyni, elég komfortos volt. Nem úgy, mint a McDonnel Douglas 80-as repcsik, amiket a Meridiana nevű társaság használ és borzasztó öreg roncsderbikről van szó. Én azt hittem, hogy már a felszálló pályán szét fog esni a gépezet. Talán nem véletlenül, mert 'technikai probléma' miatt 20 percet késett a felszállás és utána még a vészkijárathoz ültettek ráadásul. Szerencsére aztán elájultam és végigaludtam az utat.
Hála az útnak most megint mosott szarként vághatok neki a hétnek, ami nem indul majd túl kellemesen, mert 4 oldalas beadandót kell írnom üzleti etikából...áuuu. Viszont legalább feltöltődtem napsütésből, mert természetesen, amint Franciaországba értem rögtön felhős volt és szottyadt az időjárás.
Na mára ennyi. Majd küldöm a képeket.

Ma volt az első egészen katasztrófálisan borzasztóan unalmas óra. Legnagyobb kínszenvedés volt végigbírni 180 percet a management de la consulatation-ból. Kisbarátunk 30 darab fóliát vetített le az írásvetítőn, mindent besötétített, lámpa le és borzasztó unalmasan és érthetetlenül nyomta végig. Kár, hogy nem volt kamera, látni kellett volna az emberek arcát. A helyzetet Julien kezelte a legjobban. Először nem értettem mit csinál, mert 3d-s animált képeket váltogatott, amin elég jó csajszik voltak, aztán fogyott róluk a ruha...Kiderült, hogy ez a barom valami Virtual Dating-et tolt az első sorban a 18 fős órán...:D Vannak itt fura arcok.
Mivel fél4-kor feküdtem le megint a tanulás miatt, ezért én meg persze kapaszkodtam a padba végig, haverom mondta, hogy miközben prezentált, csak párszor dőltem el oldalra :) Aztán valahogy túléltem és elmntem a Saturnba és vettem végre hangfalakat, már kezdett megőrjíteni a laptopé.
Úgy fest, hogy a szállás a nyáron is az enyém lesz, mert 12 hónapot fizetek, viszont kevesebbet havonta, szóval nyáron valószínüleg kiadom a szobám, az ügyintéző tanácsát megfogadva. Lehet, jelentkezni, itt vagyok a Loire völgyében, nagyon szép ;)
Aztán este Lyon-Barcelona nézés volt, de az utolsó 10 percben majdnem ledőltem a bárszékről, mert elaludtam. Sikerült újabb őrült rugby-s franciákkal megismerkedni. Ezek tényleg bodycheck-kel köszönnek egymásnak :) Lecsúszott még 1-2 sör, aztán a két skót srác úgy gondolta, hogy ők bizony nem gyalogolnak, hanem az én biciklimmel jönnek, így aztán 3an ültünk rajta, mint a flúgos futamban. Én megtoltam, majd felpattantam hátra, David meg a kormányon visított a fájdalomtól, amin én nagyon nevettem. Szép kis látvány lehettünk, szerencsére rendőr nem látta :)
Na most megyek aludni, csak a holnap reggeli 180 percet éljem túl...

Visszatértem újra Angers-ba és a jelen állás szerint nem is megyek már vissza csak május végén Budapestre. Igazából elég fura érzés volt most visszajönni, hamar hozzászoktam a budapesti pörgéshez és a barátokkal való találkozáshoz.
Múlt hét csütörtök kezdődött meg a túra sorozat. Ekkor mentem Párizsba, ahol a Dalmával és a Petákkal töltöttem a napot. Biciklivel jártuk Párizs utcáit, bár meleg azért annyira nem volt. Előző nap 2 órát aludtam, szóval párizsi 3 óra alvás nem igazán tette helyre az energia készleteimet, így a Charles De Gaulle reptérre való kiérkezés is elég nehézkes élmény volt. Reggel 5kor keltem, természetesen marha nagy hóesés kezdődött meg, kiértem a reptérre majd miután minden körülményes baromkodás után beszállhattam az easyjet remek gépébe, kijelentették, hogy a havazás miatt még egy jó darabig sehova se megyünk. Innentől nem tudom mi történt, mert kb elájultam a fáradtságtól, csak azt tudom, hogy 2 óra múlva arra ébredtem, hogy mondták, hogy indulunk. Szóval ennyit kellett a gépben tölteni...
Megérkeztem Milánó Malpensa reptérre, ahol a 2-es terminál 0 színvonala fogadott. 2 órát fagyoskodva vártam a buszomra majd indulás Torinoba. Az út sima volt, leszámítva az idióta állat arab faszit aki végig ordibálva beszélt a telójába. Elég idegesítő egy nyelv ez ha sokat kell hallgatni, pláne egy tahótól. Viszont legalább sütött a nap és a gyönyörű alpok terült el az autópályától max 50 km-re.
Maga az EBM, amiért mentem(aki nem tudja, EBM= European Boards' Meeting, AEGEE) nem hozott túl sok újdonságot, igazából a bulikat emelném ki, amik nagyon jól szervezettek voltak.
Aztán jött a hazaút, átszállás Nürnbergben, így csak este 10-11 fele értem Bp-re. Lezajlott egy board választás, egy extra Rewind buli és lakásbúcsuztató az Ádámnál, szóval megint csak 2 darabban érkeztem meg ide, Angers-ba, ahol már a lakásba lépéskor vodka naranccsal fogadtak este 7-kor.
Ma délután 4-kor keltem a buli miatt, remélem holnap már neki tudok kezdeni a végtelen sok oldal olvasni valónak.

Vasárnap óta Budapest frissss levegőjét szívom. Előtte volt ugyebár Párizs és Torino, ezekről majd később írok.

Ma voltak a választások az AEGEE-ben. Egy év után véget ért a board tagságom, nyugdíjba vonultam :) Fura érzés volt, de remélem a friss csapat újult erővel tolja majd tovább a dolgokat.
Az az igazság, hogy életem egy igencsak meghatározó része zárult most le, legalábbis hiú ábránd lenne azt mondani, hogy majd december után innen folytatjuk. Bár kiszakadni semmiképpen sem szeretnék, ezért már alig várom a nyarat!

Péntekig még ügyintézés az egyetemen, találkozó hegyek aztán péntek este már Sangria Party Angers-ban! Azt hiszem, most egyszerűbb lesz visszamenni, mert kb most ott élek és ide jövök látogatóba, bár bizonyos dolgok most sem teszik egyszerűbbé a távozást.

Végezetül tudtátok, hogy idén februárban és márciusban is van péntek 13??

Múlt héten nem igazán jelentkeztem, ennek ellenére most nem szeretnék sokat írni.

A dolgok úgy néztek ki, hogy még kedden este elmentem Párizsba, ahol találkoztam Dalmával, de mivel eleve későn érkeztem, ezért egy kiadós beszélgetés és sörözés után már jöhetett is az alvás. Mindenesetre meg kell hagyni, hogy a Cité Universitaire elképesztően jól néz ki, olyan mintha egy oxfordi faluba érkezne az ember, igaz a szobák életkora is ezzel a hangulattal egyező :)
Másnap nekivágtam a déli túrának és egy emeletes TGV-n sikerült átélnem milyen is 300 km/h felett száguldozni a földön. Nem volt rossz mit ne mondjak. A legviccesebb az volt, amikor átvezették a vonatot a hegyes részre és kis falvakon keresztül tötyögtünk kb 50-nel az emelets TGV-vel! Nagyjából 5 óra utazás után meg is érkeztem a hegyre, Valmorelbe, Balázsnak köszönhetően az utolsó km-eket autóval téve meg.
Remekül telt a 3,5 nap, jó volt látni mindenkit és a bulikban meg aztán szinte csak magyarok voltak, szóval úgy éreztem magam, mintha hazautaztam volna. Utólag is köszönet a szobának ahova becsótánykodhattam!
Hazafele utat nagyjából végig aludtam, de az nem kerülte el a figyelmem, hogy az ellenkező irányban kb 20-30km-es sor állt, mivel olyan hóesés volt, hogy lezárták az összes hágót a környéken. Elképesztő látvány volt.
Amikor megérkeztem a koliba hulla fáradtan (mert azt mondanom se kell, hogy persze mindennap hajnalig buli és egésznap síelés volt), már javában dúlt a buli a mellettem lévő szobában, de még arra se volt erőm, hogy átmenjek, így ez volt az első mulatság, amit kihagytam.
Most megyek, mert kb 40 oldal olvasni való és etikából meg egy beadandó van. Azt hiszem kezd durvulni a suli...

képek

Most jöttem haza a vélhetőleg egyetlen vasárnap este kinyitó kocsmából. Persze ez is csak titokban volt nyitva, az amerikaiak kedvéért, ugyanis most még mindig zajlik a Superbowl, azaz az amerikai foci kupa döntője. Egyre jó volt az egész (ha arra nem is, hogy nagyon rákapjak a Superbowl nézésre), mégpedig arra, hogy rájöjjek, hogy mennyire durván más az amerikai kultúra és az emberek.
Amikor beléptem a helyre pont az amerikai himnusz kezdődött, mondanom se kell, hogy az ott lévő amcsik 90% -a(az emberek 90% is angol anyanyelvű volt a helyszínen) szívére tett kézzel énekelte a himnuszt és jó, hogy nem sírta el magát, mint ahogy tette azt a sok 120 kilós batár amerikai foci játékos a képernyőn (aztán 10 perc múlva már ölték egymást). Gondoltam oké, hát ez végül is csak arról szól, hogy hazafiak na, ezt eddig is tudtuk. Meg van összetartás. Ha átgondolom akkor ezt csak párszor több dolog, mint ami otthon van. De ami ennél is több, hogy ha belegondolok ott van nekik a kosárlabda, baseball, hoki, amerikai foci és ezekre minden egyes első ligás meccsre 50-80 ezer ember megy ki. Nálunk meg jó, ha 1000-en vannak egy foci meccsen és helyette nézheti mindenki a Hal tortánt :D
A tolerancia szintemet ott léptem át, amikor a 15 perces negyed 70 percig tartott és minden 20 másodperces támadás után reklám volt. Ilyet én még nem láttam. A hazafias lányok (szegények vannak vagy 10-en, dehát egyikük sem túl okos) meg teljes beleéléssel magyarázták, hogy ez milyen jó, mert ez mennyi pénzt generál és hogy a TV milyen fontos dolog náluk... Nem bírtam megállni, hogy ne szúrjam oda, hogy sorry, de én a sportot akarom nézni, nem ezt a rakás bullshitet. Aztán jött a legszebb az egészben, hogy 2 óra után lement a 2 negyed és 30(!!!) perces szünet következett, ekkor mintegy 5 perc alatt odatermet egy rohadt nagy színpad, leengedték az embereket és hirtelen Bruce Springsteen koncert lett a Superbowl-ból... Azért ez nem gyenge... Mindenről szólt ez csak a fociról nem. Felhőtlenül őrjöngő emberek hada nyomta Bruce papára. Valahogy a BL döntő nem ilyen itthon. És ne is legyen kérem szépen. Viszont az ilyen szintű össznépi hepaj ahol mind1, hogy jobb vagy bal, 15 vagy 75 éves vagy, fekete vagy fehér, na hát azért az hiányzik Magyarországról nékem.
Ja és ne feledjük, hogy az Ő zászlójuk árpádsávosabb, mint a mienk! ;)

A csütörtöki sztrájkot túl kellett élni. Itt nem viccelnek az arcok, mert tényleg se busz, se vonat se semmi nem mozdult az egész országban, sőt a kisbarátaink még fel is vonultak és véglegesen blokkolták a forgalmat....Szerencsére nekem van biciklim, így aztán tudtam közlekedni.
Aztán ahogy közeledett az este az emberek úgy kezdtek fel alá-rohangálni a koliban, mert mindenki a SLIP partyra készülődött. Én nem hittem volna, de ezek tényleg akkora marhák, hogy a hideg ellenére is volt aki csak egy boxert vett fel vagy valami nagypapi fél óriás alsógatyát és persze mivel Franciaországban vagyunk egy harisnyát is ráhúztak jópáran. Igen, a fiúk. A lányok közül jópáran vagy csak boxert vettek és arra rá a tanga vagy egyéb durva téma. Szóval nem vicceltek na.

A mulatság úgy indult, hogy a buszhoz sorban kellett állni, hogy megmotozzanak, aztán megszondáztattak, hogy nem fogsz-e behányni a buszon, majd indulhatott az elvileg 30 perces busz út, ami persze pont az én buszomon 90 perc lett, mert fullosan eltévedtünk... Ezáltal, amire megérkeztünk ki is józanodtunk szépen. Közben kellett egy pisi stoppot tartani. Képzeljetek el 45 embert ahogy lerohan a buszról és pisil, ahol tud. A kedvencem az a csaj volt, aki a busz ajtajától 1 méterre leguggolt, letolta a boxerét és uccu neki elkezdett pisilni.
A megérkezés volt sajnos a legrosszabb dolog, ugyanis itt lett világos, hogy marhára nem tudnak szervezni a srácok. A bejárat előtt iszonyat lökdösődés és tömeg alakult ki és a buszok meg csak jöttek, ugyhogy szépen az ajtót is bezárták a 2 méteres feka biztonsági őrök. 2(!!!) teljes órát kellett a 0 fokban lökdösődve, nyomakodva eltölteni, hogy végre bejussunk a helyre, ami pedig csak a mienk volt és 15€-t fizettünk csak a buszért és belépőért...Este n11-kor indultunk el és 2-re bent is voltunk. Eléggé leszottyadva és idegesen kezdtünk el inni, aminek másnap volt is hatása. Viszont a buli durva volt, ezerrel szólt az elektro és a techno 2 teremben. A DJ úgy félóránként pár maroknyi kotont beszórt az emberek közé, hogy jó mulatást. Később elmagyarázták, hogy ha más helyeken van az ESSCA buli, van hogy az emberek már szórakozó helyen és környékén egymásnak esnek, ezért a gumi áradat. Hát én csak kamilláztam. Egyszer két pohár pia volt a kezemben, állok a pultnál, erre odajön egy csaj, kiveszi az egyiket a kezemből és elkezdi inni. Na mondom ez mi a halál babám, adod szépen vissza! Nagy nehezen visszaszedtem a
kezéből-szájából és még Ő volt megsértődve. Biztos azt hitte, hogy ezzel majd bevágódom nála, hogy odaadom. A pia azért fontosabb,l egalább az biztos ;) Érdekesen tolták a lányok mindenesetre.

Aztán hazafele persze valahol ezer évre tett le minket a busz, szóval még 5 óra fele mehetett a gyaloglás is. Amikor hazaértem és beleharaptam a frissen vett zsemléimbe kiderült, hogy barackosak, ugyhogy majdnem behánytam. Maradt a 2 napos bagett, amiből 5cm-t kb 10 perc alatt tudtam lerágcsálni nagy nehezen...Azt hiszem buli téren még mindig nem az igazi a város, habár egyéb téren kezdem egészen otthonosan érezni magam.

Holnap megyek egy skót sráccal gyúrni, kiderült, hogy Ő is nagy Tottenham fan, hiába tényleg kicsi a világ. A francia srácok éppen most verik szét a garázst, megint sikerült kicsit sokat inni. Asszem megyek aludni :)

Kezdem úgy érezni, hogy a legtöbb dolog csak úgy teljesen véletlen vagy egyik pillanatról a másikra történik meg és teljsen felesleges keresni a magyarázatot, mert nincs. Persze lehet, hogy ez nem így van, de könnyebb így felfogni.
Bizonyos technikai okok miatt úgy alakult, hogy nincs több órám a héten, ezért miután az egész napomat ügyintézéssel töltöttem, egyszer csak úgy döntöttem, hogy reggel elutazom az óceánhoz, La Rochelle-be. Természetesen egyedül, ugyanis a nemzetközi diákoknak más az órarendje, én meg franciának számítok. Nem bánom egyébként a dolgot, jó lesz ez így. Egyetlen probléma, hogy elképzelhető, hogy csütörtökön sztrájk lesz és nem tudok hazajönni az 'alsónemű' partira. Komoly a szervezés, 15€ a beugró, amiért kibéreltek egy városon kívüli szórakozóhelyet, ahova odaszállítanak majd bent minden 1-2€-ba kerül. Az alsógatyát vagy bugyit (kinek mi) a ruhán kívülre kell venni és mehet a buli. Ami egy kicsit extrém, az az, hogy a buszra való felszállásnál szondáztatnak, hogy nem vagy-e részeg... Nem viccelnek a srácok. Kíváncsi leszek.

Elképesztő egyébként, hogy kb. este 10 óta nincs dolgom és még mindig nem alszom. Mondjuk ez a koli téma továbbra is eléggé megadja a programot, mert ma éppen a szomszéd lányzó jött be hozzánk, hogy nem nézünk-e filmet. Hát nem mondtam nemet, úgyhogy megnéztük a RocknRolla-t másodszorra, viszont felirat nélkül. A nyelvezetről annyit, hogy az amerikai lány sem értett egy csomó mindent...Dehát a filmbeli akcentus zseniális szerintem :)

Na majd az óceán után jelentkezem. Remélhetőleg.

Ja és egyébként már van biciklim is, amit 3 hónapra ingyen kaptam a várostól ;)

Ahogy azt a Hs7 is megmondta, az emberek szeretnek az időjárásról beszélni. Nem ellenkezem, ez így van. Eléggé meghatározó része a hétköznapoknak. Erre csak most jöttem rá, hogy egy olyan helyre kerültem, ahol mindennap esik az eső. Reggel felkelsz esik, kicsit kisüt a nap esetleg és utána végig esik. Valószínűleg nem véletlen a finneknél a legmagasabb az öngyilkosok aránya.

Megijedni nem kell a borús felvezetés nem annak szól, hogy tesztelni akarom a TGV kisiklási biztonságát egy jól időzített ugrással, csupán annak, hogy pénteken el kellett mennem a dokihoz sport igazolásért és abban a 10 percben sikerült a gore tex-es cipőmnek totálisan beáznia. Aztán elállt és kisütött a nap. Nem, nem voltam ideges. Lehet, hogy még a végén átveszem én is a francia mentalitást és tényleg nem leszek.
A doktor egyébként rendkívül vidám ember volt, közölte velem, hogy ez az igazolás kizárólag teniszhez jó, mert a focihoz már más vizsgálat kell. Kicsit elkerekedett a két amúgy sem nagy szemem, de végül ráhagytam Möszijő Gombóra. Miután elintéztem a legfontosabb dolgokat, mint például 2 óra tekergés a FNAC-ban (CD, DVD, házimozi,xbox, azaz minden van), ahol 7€-ért sózták a CD-ket, DVD-ket. Vettem francia cuccokat, mint például Danny Brillant , La Ruda és egy francia, első sorban electro zenészeket tömörítő kiadó válogatását, Ed Banger Records., Vol 2. Eztán már kellően hulla voltam az előző esti mulatság után, amiről írtam is, így a brutális leárazások ellenére is inkább lefeküdtem.
Este sikerült egy brutálisan szar filmet megnézni az Angers Premier Plans filmfesztiválon. Alapvetően jó filmek vannak, de ez egy ilyen mellékfilm volt, ráadásul egy elborult szabadfelfogású. 5 percig egy mezőt, 5 percig az eget, majd a mezőn átsétáló fiút és aztán meg az Ő arcát sikerült néznünk 60 percig. Aztán a végén, az apa fejbelőtte a fiát. Tömören. Elképesztő.
Szombati nap korcsolyázással indult és fájó lábbal folytatódott. Óriáspalacsinta, azaz Crepe volt a vacsora egy remek kis étteremben. Sikerült megismernem egy skót srácot, aki szintén franciául tanul, csakhogy ő 8 éve él Franciaországban... :) Az esti beígért buli nem indult könnyen, újra visszajutottunk a koliba, ahol tekeregtünk a security elől. Az olcsó francia pezsgő jónak bizonyult.
A buli kevésbé. Sajnos tényleg nincs szórakozóhelyük. Egy bár van, de a zene minősíthetetlenül gagyi. Mi azért elvoltunk, mert a koktélokhoz adtak fluoreszkáló pöcköket aztán villództunk rendesen abban az 1 órában amíg legalább breakbeat szerű zene volt. A YMCA felcsendülése aztán megölte a bulájt.

A mai napot a Loire menti utazással kezdtük és egy remek kis pezsgő készítő pincészetbe érkeztünk meg 11 óra fele. A vidék egyszerűen gyönyörű, még ha esett is az eső. Délelőtt tehát éhgyomorra ráküldtük a pezsgőt, volt is jó hangulat, egészen odáig, amíg ki nem találták, hogy 5 fokban és marha nagy szélben piknikezzünk. Arcunkra fagyott a mosoly, de szó szerint. Mindezt az Abbaye Royale udvarán tettük, ami egy igazán régi apátság vagy nem is tudom mi ennek a fordítása. Ez mint egy 90 percig tartott amíg aztán tényleges teljesen szétfagytunk. Maradjunk abban, hogy kedves szervező barátaink nem igazán érezték meg , hogy mi is illik az évszakhoz. A még furább az volt, hogy abszolút nem vegyültek velünk. Így aztán ma sem beszéltem franciául. Bezzeg holnap...Kezdődik a suli és az ultra szopás. Nem tudom, hogy leszek képes túlélni egy 180 perces órát, amikor a csütörtöki házibulit leszámítva még nem sikerült folyamatosan 3 mondatot kinyögnöm. Lehet, hogy be kéne rúgni...

Ja és a képekhez, katt IDE.

Igaz csak fél2 van, ami normál esetben azt jelenti, hogy nem volt jó a buli, de ez most kivételesen nem így volt.
Délután elmentünk shoppingolni, felvásároltuk a fél várost a 70%-os discount-okkal és vettem egy csomó francia nyelvkönyvet, hamár senki sem korrepetál. Bár találkoztam a lányokkal, akik megígérték, de szegényeknek már suli van. Ugyhogy a buliban tették... :) Az elkalandozást mellőzeve folytatnám ott, hogy elmentem egy fasza moziba és megnéztem Daniel Craig új filmjét franciául. Nem egészen arról szólt, amire számítottam és így aztán nem is értettem belőle sokat, de gyakorlásnak nem volt rossz.
Aztán este a koliban beindult az előre tervezett házibuli, ami remekül kezdődött, de én leléptem a franciákhoz, akik marha jó fejek voltak, de talán túlságosan is, mert 11-kor már jött is a security és kivágtak minket a francba. Az exchange-esek maradtak én meg leléptem a franszékkal vmi házibuliba. Na az nem volt semmi. Iszonyat sok ember, 10 percenként vmi dalt ordítoztak, egyszóval marha nagy hangulat volt. Vágták a szigetet, sőt voltak is már. A DnB is feljött, mint közös téma, ennek nagyon örültem :D:D Durva, hogy amíg ott voltam csak franciául beszéltem. Úgy látszik az alkohol és egy újabb jó 'tanár' csodákra képes :) Aztán persze jött a rendőrség, úgyhogy megint csak zúzni kellett, mert kijelentették, hogy 'criminal'-ok vagyunk és 5 percünk van elhúzni...Azért egy este kétszer...hupsz :) A lényeg, hogy ezek az 1-2.-os franciák őrültek, tehát érdemes velük pörögni a jövőben.
Na most megyek alszom, mert reggel megyek orvoshoz fittségi vizsgálatra, hogy sportolhassak. Lehet, hogy az amcsi lányoknak fogok tenisz leckéket adni... :D:D Csak tenisz, más semmi, maradok remete módban.

Ez hosszú lesz. Csak azért szólok, mert ezt most utólag írom, hogy bejeztem már. Szóval felkészülni, vigyázz, fromage...

Most jutottam el oda egy nyugodtabb nap végén, hogy elképzelhető, hogy lefekszem 3 előtt. Ez jónak számít, mert ma már a 4 fős eligazításon is elaludtam. Tudom, hozom a formám. De a Balázs által zöldnek tituált fejem, már engem is zavart :) Így aztán délután miután kiültem a parkba, hogy élvezzem az első napsütést amióta megérkeztünk, szundítottam egyet az új ágyneműmben. Egészen elképesztő, hogy több áruházat is végigjártam, de mindenhol csak kétszemélyes paplan huzat volt. Itt vagy mindenkinek van valakije (és akkor rossz helyre jöttem :) ) vagy kurvanagy ágyuk van. Szóval a délutáni szunya után persze megint esett az eső, de amikor leugrottam a boltba, már pont abbamaradt hála az égnek. Mielőtt folytatnám a vacsival, kicsit visszaugranék, beszúrnék egy kis részt, hogy mi is volt tegnap.

Kedden megkezdődtek az orientációs munkálatok, amik leírhatatlan processzor igényt követeltek meg a fejemben. Az elején még lightos volt, egyben mindenki, kb 60 vidám ember, minden angolul megy. Szólítják az embereket, egyetemek szerint, külön bienvenue mindenkinek és persze ki másnak, mint a két baleknek, Levinek és nekem külön kiemelés, hogy "Na ők a dupla diplomások"...Így kezdődött és ez azóta is így van. Csak mi 2-en csináljuk a kettős diploma progamot és emiatt az orientációs napokon velünk külön is foglalkoznak. Mondanám, hogy de állati jó, csakhogy mindez franciául történik.
Szépen bemuatták az egyetemet, ami jó is volt, mert az international relations igazgató eredetileg ír és emiatt lightos franciát tolt, de aztán a 'Master en Managemen' igazgató már olyat tolt, hogy majdnem migrénem lett heh. Mindig megállt, hogy jajj bocs lassítok és a következő mondat már megint egy eszméletlen gyorsasági verseny volt. Na ennek a futamnak a középen tette fela kérdést, hogy mi a különbség a külső és belső tanácsadás között...Szerintetek hányan válaszoltunk?...
Utána volt egy igen szép fogadás, ahol a tanárok, górék leültek közénk lazacot és fincsi dolgokat enni. Egészen más a mentalitás. Fiatalosak, érdeklődőek, jófejek és lelkesek. Ez igaz az összes adminisztrációt végző ott dolgozó emberre, szerintem tök családias az egész. Már csak méreténél is fogva, mert összesen 2000 ember tanul az ESSCA-ban.
Kaja után jött a tanterv kialakítása. Ez elég izgi volt, mert 4 csoportba voltunk szedve és ebből az egyik a Levi és én voltunk...Na most Stéphanie nem viccelt és úgy kezdte, hogy ugye tudunk franciául, mert az alap dolog a masteren, majd ezek után iszonyú sebességgel kezdte el tolni a legszofisztikáltabb franciát. 40 percet beszélt hozzám, de a végére egy teletubbie is értelmesebben tudott volna nézni, mint én, szerintem... A lényeg, hogy kiderült, hogy itt nincs cicózás, 4 napot lehet hiányozni, az órák nagy részén prezentáció és csapatmunka van. Végül 8 tárgyam van+ az itthoni jelenleg kb 6...A nagyobb para, hogy már a diplomamunkám címéről és leadási határidejét kezdte el feszegetni. Valahogy még össze tudtam rakni neki, hogy ezt inkább ne most köszi.

Az agyi terhelés tehát meg volt. Este aztán tovább folytatódott a kiképzés. Elmentünk egy Cora szerű bev.központba, ahol berendezéseket és kaját vettünk nagy nehezen, majd 35 percet vártunk a buszra. Továbbra is az amcsikkal és az ausztrálokkal tettük mindezt, szóval a nyávogós angol már rendkívül jól megy. Danival is ezt toltuk mindig Hegedűsnél. De amúgy marha jófejek, tök nyitottak és normálisak, bár az egyik lány havi 6000 sms-t szokott írni :D:D
A napot egy remek vacsival zártuk az olasz leányzó segítségével. Namost vele is franciául kellett makogni, végig röhögtük az egészet, pláne, hogy az amerikai sms író bajnoklány is csatlakozott, így nekem kellett angolról franciára és vissza tolmácsolni az olasz és az amcsi lány között,(képzelhetitek...) mert nem beszéltek közös nyelvet :) A jó hangulatú vacsi aztán számtalan sörbe és hajnali fekvésbe torkollott, de marha vicces volt. Főleg, hogy ízlett nekik a Vilmos.
No tehát ezért voltam végképp hulla ma. Viszont ma este nem volt végül semmi, csak chat, FB, email, skype és izomtibi. A Levi annyira kifeküdt tőle, hogy le kellett feküdnie az ágyra.

Az a helyzet, hogy azért hiányoztok emberek. Szerencsére csak néha van időm, hogy eszembe jusson.I tt ülök most a kis szobámban, kopog az eső az ablakomon és nem akarom holnap is még x embernek elmagyarázni, hogy mi a pöcsöm az a dupla diploma. Sebaj lesz ez még így se. Végül is ez még csak 4 nap volt. De azért hétvégén borkóstolás és Loire menti kastély party van, remélhetőleg elég jó lesz.
No hát ez elég hosszú lett, ugyhogy sorry a szemetek kinyírásáért. A bientot mindenkinek, legközelebb már rövidebb bejegyzéssel jövök.

Búcsúzásul ez a dal jár. Parov jó szövegeket is tol.

Huh, na ez az idő is elérkezett, hogy eljutottam oda, hogy leírjam, hogy mi is történik itt. Habár a monitort alig látom annyira csukódik a szemem, azért összerántok pár sort.
No hát a helyzet az, hogy sikeres volt a megérkezés egy repülő és TGV út után. A vonat volt a viccesebb, mert tényleg tolta neki néha 250-300 körül és amikor szembe jött egy másik hasonló sebességgel akkor olyan érzés volt, mintha betolná az arcunkba az ablakot...Aztán a pályaudvartól kezdve egészen mostanáig gondunk van viselve a 'Welcome team' által, szóval nagy meglepetés nem volt egy dolgot leszámítva, hogy a kedves kis lakótársunk érkezésünk után 'elküldött' a helyi tescóba, mint az egyetlen (szerinte) vasárnap nyitva lévő boltba, majd fél óra után láttuk meg, hogy csak vasárnap nincs nyitva...Sebaj a logisztikai negyedet felfedeztük.
A koli úgy néz ki amúgy, hogy benyitsz a folyosóról egy appartmanba és ott egy nagy konyha van és 3 szoba. Mi a Levivel egy olasz csajjal lakunk, aki csak franciául beszél. Legalább azt is kellett röhgtön az elején...Ő amúgy orvosis és egyfolytában tanul...:)
A mai napot az ügyintézésnek szenteltük. Van már francia mobilom, bankszámlám (amihez 45€ ajándékzsozsó is járt) és már szerződésem is van, hogy itt lakok. Ami hiányzik azt nehéz lenne sorolni, de hiába egy vagyon a szállás és épült szeptemberben, nincs benne kuka, a lefolyó eldugulva és a konyha is full üres, ugyhogy hamarosan IKEA vagy hasonló ostromot indítunk.
Ami eddig fura egy kicsit, hogy csak ausztrál és amerikai arcokkal találkoztunk, ugyhogy az angolom jobban fejlődik, mint a franciám, amire rá kellett jönnöm, hogy komoly gondokat fog okozni...Ma sörözőben voltak franciák meg a szálláson is, de mind 18-19 évesek és akkora állatok, hogy leírhatatlan. Ezt tényleg látni kell :) Na mind1, azért megpróbáltunk kommunikálni, ők az angolt én a franciát gyakoroltam :)
Viszont elképesztő, hogy szinte az összes fiú is ezt a répagatya stílust tolja és leginkább lehetetlen megfejteni, hogy milyen irányú az érdeklődésük. Amcsi csávó mondta, hogy múlt héten a partiban a fiúk egymással táncoltak kb 30 cm-re és őt is lazán letaperolták a fiúk. Próbálta megmagyarázni, hogy Ő mennyire nyitott, de magát se győzte meg :) Namind1, tudom ez a divat...
Na megyek holnap kezdődnek az orientációs napok. Az első igazi kihívás találkozni a master igazgatóval, ugyanis csak Levi meg én csináljuk a double degree programot, senki más ;)
Feltoltam 1-2 képet ide.

Ez is eljött mégis este van. Pár óra és indul a móka. Kiképzés lesz a javából, mert ezt a tegnapi bulit napok alatt se lehet kipihenni. Nem tudom mikor feküdtem le utoljára reggel n8-kor, de mindenesetre elég fullos bulit toltunk.
Lassan lezárom a 20.0 kg-os táskámat és mellé a 10kg-os kisbőröndöt. Akkora bicóm lesz mire megérkezünk...Levi már be is készítette a nyugtató fűszeres Vilmost, nehogy már itt a nagy ijedelmek kifogjanak rajtunk :)
A tegnapi fényképalbum a csomagom tetején van, nem felejtettem ám el. Sajnos ott van mellette a számvitel 3 is, de legalább a szv2 letudva, -4 kg és legalább ennyi megkönnyebbülés.
Amúgy a fapados élvezetek után a TGV-n elsőosztály lesz. Éljenek a promo jegyek ;)
No kezdődjön meg az új szakasz az életben. Allez!

No hát úgy fest, hogy a dolgok nem lassulnak, kivéve a szivemet, mert az picit gyorsul a vizsgák közeledtével, amiből csütörtökön 3 is van, de majd pénteken belassul remélhetőleg. Jó lenne már ha ott tartanánk és nem kéne erőltetni ezt a képtelen fókuszálást.

Ahogy Gergeli írta: "2009, change I need", na én úgy gondolom, hogy "Angers, the change I need". Na persze utána aztán jönnék vissza kicserélődve, de leginkább kiherélve fogok. Az okok egyelőre még homályosak :D

A lényegek lényege, hogy találtam egy-két okosságot, hogy hova is megyek meg, hogy az miért jó.

Angers, most rögtön és mindörökké
A tartós fejlődés fővárosa, Angers a Loire völgyének kapuja és nem mellesleg az Unesco szerint a világörökség fontos darabja. Ennek a rendkívüli formába bújt Loire menti kisvárosnak páratlanul gazdag kulturális öröksége igazi életművészetre buzdít; van itt minden, mi szem-szájnak ingere: bájos kastélyok, íncsiklandó fogások, jó nevű szőlészetek (29 különböző minőségi bor)… Vagy ha egyetlen mondatban szeretnénk összefoglalni, azt is mondhatnánk, hogy Angers a francia kultúra egyik legcsodálatosabb gyöngyszeme.

Bővebben amúgy itt olvashat az ember.

Még egy-két képecske:

Nos hát akkor meg is születik az első kis bejegyzés e remek blogba, azon végett, hogy majd innen reportolhassam, hogy mi is történik velem és, hogy ha valaki annyira unatkozik, hogy nincs jobb dolga, akkor itt el tudja olvasni. Igazából a vidám színei tetszenek ennek az oldalnak.

Pár óra híján még 8 napom van leküzdeni az akadályokat és lelkileg is inkább a kiutazásra hangolódni. Hát lássuk...