A neves 11 hónap mellett legalább annyira neves a 10 (bár tágan vehetjük ugyanúgy 11-nek). 10 hónapja kezdődött meg egy boldog periódus, ami azóta csak egyre jobb és ami az igazi mágnes az életemben, aki mindig húz Bp felé. Jelentem, szombaton engedek a mágnesnek :)

A végjátékhoz közeledik a francia kiküldetésem. Eljött az utolsó előtti este, a szobám egy kupleráj. A plakátoknak csak a helye van már meg és fogalmam sincs, hogy miként fogok ennyi mindent bepakolni az autóba.

Amiről pontosan 11 hónapja azt hittem, hogy egy csöppet túlvállalás lett, az elrepült, mintha csak egy félév lett volna. Egy nehéz kezdet után viszonylag teljesíthető első félév következett. Majd egy nyár pihenés nélkül. Végül pedig egy szemeszter, amiben többet tanultam, mint 2 alatt a közgázon. Megcsináltam egy master diplomát, ami csak arra vár, hogy a magyar párja is lészen legyen.

Nem igazán lehet leírni, hogy milyen érzés itthagyni egy helyet, ahol majd' 1 évet éltél, a gyökereidtől elszakítva. Azt hiszem nem lesz egyszerű visszaszokni a rendes hétköznapokba. De még nezebb lesz itthagyni a szobám. A kényelmes magányt, amit nyújtott.

1 nap maradt tehát, amíg kocsiba ülünk és neki vágunk a havas Európának és átszeljük a közepéig. Ha minden jól megy, két nap alatt.

VÉGE!!!

Fura leírni, de véget ért (legalábbis a vizsgaeredményekig kihirdetéséig ebben a hitben vagyok) az egy éves mission impossible. Le tudtam egy master programot szakmai gyakorlattal, januárra, ha minden jól megy 120 kredittel a zsebemben!

Gyorsan elment ez az egy év, nem hiába, intenzív volt. Nehéz lesz itt hagyni a dolgokat azt hiszem, most is kicsit fura volt kijönni az épületből, elköszönni 1-2 embertől, akit lehet többé nem látok. 1 év azért nem egy AEGEE event és nem is egy sima Erasmus. Egészen hozzászoksz, olyan, mint otthon.

Na most húzok lazítok egy kicsit, hogy aztán holnap kezdődhessen a tanulás a Corvinusra...Éljen!