People always talk about the weather

Ahogy azt a Hs7 is megmondta, az emberek szeretnek az időjárásról beszélni. Nem ellenkezem, ez így van. Eléggé meghatározó része a hétköznapoknak. Erre csak most jöttem rá, hogy egy olyan helyre kerültem, ahol mindennap esik az eső. Reggel felkelsz esik, kicsit kisüt a nap esetleg és utána végig esik. Valószínűleg nem véletlen a finneknél a legmagasabb az öngyilkosok aránya.

Megijedni nem kell a borús felvezetés nem annak szól, hogy tesztelni akarom a TGV kisiklási biztonságát egy jól időzített ugrással, csupán annak, hogy pénteken el kellett mennem a dokihoz sport igazolásért és abban a 10 percben sikerült a gore tex-es cipőmnek totálisan beáznia. Aztán elállt és kisütött a nap. Nem, nem voltam ideges. Lehet, hogy még a végén átveszem én is a francia mentalitást és tényleg nem leszek.
A doktor egyébként rendkívül vidám ember volt, közölte velem, hogy ez az igazolás kizárólag teniszhez jó, mert a focihoz már más vizsgálat kell. Kicsit elkerekedett a két amúgy sem nagy szemem, de végül ráhagytam Möszijő Gombóra. Miután elintéztem a legfontosabb dolgokat, mint például 2 óra tekergés a FNAC-ban (CD, DVD, házimozi,xbox, azaz minden van), ahol 7€-ért sózták a CD-ket, DVD-ket. Vettem francia cuccokat, mint például Danny Brillant , La Ruda és egy francia, első sorban electro zenészeket tömörítő kiadó válogatását, Ed Banger Records., Vol 2. Eztán már kellően hulla voltam az előző esti mulatság után, amiről írtam is, így a brutális leárazások ellenére is inkább lefeküdtem.
Este sikerült egy brutálisan szar filmet megnézni az Angers Premier Plans filmfesztiválon. Alapvetően jó filmek vannak, de ez egy ilyen mellékfilm volt, ráadásul egy elborult szabadfelfogású. 5 percig egy mezőt, 5 percig az eget, majd a mezőn átsétáló fiút és aztán meg az Ő arcát sikerült néznünk 60 percig. Aztán a végén, az apa fejbelőtte a fiát. Tömören. Elképesztő.
Szombati nap korcsolyázással indult és fájó lábbal folytatódott. Óriáspalacsinta, azaz Crepe volt a vacsora egy remek kis étteremben. Sikerült megismernem egy skót srácot, aki szintén franciául tanul, csakhogy ő 8 éve él Franciaországban... :) Az esti beígért buli nem indult könnyen, újra visszajutottunk a koliba, ahol tekeregtünk a security elől. Az olcsó francia pezsgő jónak bizonyult.
A buli kevésbé. Sajnos tényleg nincs szórakozóhelyük. Egy bár van, de a zene minősíthetetlenül gagyi. Mi azért elvoltunk, mert a koktélokhoz adtak fluoreszkáló pöcköket aztán villództunk rendesen abban az 1 órában amíg legalább breakbeat szerű zene volt. A YMCA felcsendülése aztán megölte a bulájt.

A mai napot a Loire menti utazással kezdtük és egy remek kis pezsgő készítő pincészetbe érkeztünk meg 11 óra fele. A vidék egyszerűen gyönyörű, még ha esett is az eső. Délelőtt tehát éhgyomorra ráküldtük a pezsgőt, volt is jó hangulat, egészen odáig, amíg ki nem találták, hogy 5 fokban és marha nagy szélben piknikezzünk. Arcunkra fagyott a mosoly, de szó szerint. Mindezt az Abbaye Royale udvarán tettük, ami egy igazán régi apátság vagy nem is tudom mi ennek a fordítása. Ez mint egy 90 percig tartott amíg aztán tényleges teljesen szétfagytunk. Maradjunk abban, hogy kedves szervező barátaink nem igazán érezték meg , hogy mi is illik az évszakhoz. A még furább az volt, hogy abszolút nem vegyültek velünk. Így aztán ma sem beszéltem franciául. Bezzeg holnap...Kezdődik a suli és az ultra szopás. Nem tudom, hogy leszek képes túlélni egy 180 perces órát, amikor a csütörtöki házibulit leszámítva még nem sikerült folyamatosan 3 mondatot kinyögnöm. Lehet, hogy be kéne rúgni...

Ja és a képekhez, katt IDE.