bicycle, bicycle!

Ma volt az első egészen katasztrófálisan borzasztóan unalmas óra. Legnagyobb kínszenvedés volt végigbírni 180 percet a management de la consulatation-ból. Kisbarátunk 30 darab fóliát vetített le az írásvetítőn, mindent besötétített, lámpa le és borzasztó unalmasan és érthetetlenül nyomta végig. Kár, hogy nem volt kamera, látni kellett volna az emberek arcát. A helyzetet Julien kezelte a legjobban. Először nem értettem mit csinál, mert 3d-s animált képeket váltogatott, amin elég jó csajszik voltak, aztán fogyott róluk a ruha...Kiderült, hogy ez a barom valami Virtual Dating-et tolt az első sorban a 18 fős órán...:D Vannak itt fura arcok.
Mivel fél4-kor feküdtem le megint a tanulás miatt, ezért én meg persze kapaszkodtam a padba végig, haverom mondta, hogy miközben prezentált, csak párszor dőltem el oldalra :) Aztán valahogy túléltem és elmntem a Saturnba és vettem végre hangfalakat, már kezdett megőrjíteni a laptopé.
Úgy fest, hogy a szállás a nyáron is az enyém lesz, mert 12 hónapot fizetek, viszont kevesebbet havonta, szóval nyáron valószínüleg kiadom a szobám, az ügyintéző tanácsát megfogadva. Lehet, jelentkezni, itt vagyok a Loire völgyében, nagyon szép ;)
Aztán este Lyon-Barcelona nézés volt, de az utolsó 10 percben majdnem ledőltem a bárszékről, mert elaludtam. Sikerült újabb őrült rugby-s franciákkal megismerkedni. Ezek tényleg bodycheck-kel köszönnek egymásnak :) Lecsúszott még 1-2 sör, aztán a két skót srác úgy gondolta, hogy ők bizony nem gyalogolnak, hanem az én biciklimmel jönnek, így aztán 3an ültünk rajta, mint a flúgos futamban. Én megtoltam, majd felpattantam hátra, David meg a kormányon visított a fájdalomtól, amin én nagyon nevettem. Szép kis látvány lehettünk, szerencsére rendőr nem látta :)
Na most megyek aludni, csak a holnap reggeli 180 percet éljem túl...