Iphone, Macbook, új Blackberry, kocsikulcs, jó zakó legalább 2-3. Ezt látom akárhova nézek. Hol vagyok? Órán az ESSCA-ban. Mindenki jópofizik a másikkal, aztán jön a szünet, 180 perc után, venném a vállamra a táskát, körbenézek és a terem üres. Egyedül vagyok. Egyedül sétálok ki az üres folyosón.
Ez a tipikus jelenet mostmár 6. hónapja. Nem érzem úgy, hogy igazi esélyem lenne integrálódni ezek között a srácok között. Mert nem adnak. DE
Az új szakomon már több ember odajön hozzám beszélni; és beszélek. Nem érdekel, hogy piszok nehéz és sokat hibázom. És nyitnak. És hívtak. Igaz ma nem leszek ott az elsősökről és a végzősökről (pl.: én) szóló bálon-bulin, mert nem ismerek senkit igazán most. Úgy meg nincs kedvem öltönyben végigtolni egy estét. 60 perc út, 3-4 óra buli, 60 perc vissza, 30€. Viszont holnapra elhívtak vacsorázni. Felajánlották, hogy segítenek a francia számvitelben is, ha nem megy. Ez tényleg változás vagy megint csak szavak? Nem tudom, de igyekszem élni vele.

Zavar van az érterben, érzem. Ma nem főzök, he Cooks.
http://www.youtube.com/watch?v=S9dVyOAlkCI&feature=related