0
Arriving to London
Posted by Peti
on
4/30/2009 11:02:00 du.
Egy McDonaldsban vagyok a London bridge mellet. Igen ott. Mert este 10kor csak itt van nyugi és free wifi. Miért kell nyugi? Mert számvitelt tanulok este 10kor egy tetves McDonaldsban. Őrület!
Nade kezdjük az elejéről. Reggel 8:45-kor kilépek az ajtón. Délre már Angouleme-ben vagyok Cognac-tól 1 órára. Ebből a városból ment a gépem. Leszállok a vonatról, szakad az eső. 20 percig keresek ATM-et. Aztán kiderül, hogy nincs semmilyen transzfer a reptérre, mert az a mező közepén van. Mintha Márkházán a lovak között szállna le a gép. De komolyan. A taxival kapásból buktam 20 €-t. Rohadék Ryanair, mert persze Ők semmiről nem tájékoztattak előre, honlapja meg nem volt a reptérnek. Aztán rájöttem, hogy miért nem. Mert a beszálláshoz a váróterem egy elcseszett sörsátor volt. Komolyan mondom, hogy ilyet életemben nem láttam még, pedig repültem már párszor. Sajnos olyat se, hogy lemérték a kézipoggyászom(!!!) súlyát és mivel kicsit több volt, mint 10 kiló,(hiába megfelelő méret), ezért 20€-ért csekkolhattam be!!! Ennyit a fapados árról....Jópár csóka meg óriási 10 kg-os táskákkal szállt fel. Okos...
Miután Stanstad airporton leszálltam jöhetett az félórás sorban állás az útlevekkel, mert ugye nem Schengen ám az UK. Ezt okosan letudva, 40 perc dekkolás után jött meg az EasyBus, ami 1 óra 40 perc alatt "repített" be Victoria pályaudvarra és a hostelszobámba leszállás után 4 órával érkeztem meg. London nem egy város, hanem egy ország.
A kisvárosi élet után úgy érzem magam itt, mint egy afrikai törzsből idetévedt valaki. Nem bírok hozzászokni, hogy egyfolytában 5-6 repülő zúg a fejem felett, hogy mindenki rohan és a mindenkiből nagyon sok van. Kosztümös nőcik magassarkúban futnak, csak, hogy elérjék a metrót. A kebabos is étterem láncban működik és persze super size me.
Megdöbbenve tapasztaltam, hogy hiába vagyok 4 hónapja skótok és ausztrálok között, ha egy igazi londoni belekezd a dumába, azt esélytelen megérteni. RocknRolla.
Ami viszont továbbra is nagyon tetszik, hogy este 8-9 fele az utcák tele vannak öltönyös emberekkel a kocsmák előtt és mindenki tolja a söröket meló után. Szerintem marha viccesen néz ki. Vége a melónak, nem ám rohanás haza a családhoz, hanem egy-két jó kis ale a kollegákkal...
Harmadszor vagyok Londonban, dehát ezt az igazi világváros érzést feldolgozni nem egyszerű azt hiszem. Ahogy az utcán sétálsz egyszerűen minden tipikus filmes jelenet felvillan előtted vagy igazából is lezajlik.
Na folyt. köv. most számvitel!
Nade kezdjük az elejéről. Reggel 8:45-kor kilépek az ajtón. Délre már Angouleme-ben vagyok Cognac-tól 1 órára. Ebből a városból ment a gépem. Leszállok a vonatról, szakad az eső. 20 percig keresek ATM-et. Aztán kiderül, hogy nincs semmilyen transzfer a reptérre, mert az a mező közepén van. Mintha Márkházán a lovak között szállna le a gép. De komolyan. A taxival kapásból buktam 20 €-t. Rohadék Ryanair, mert persze Ők semmiről nem tájékoztattak előre, honlapja meg nem volt a reptérnek. Aztán rájöttem, hogy miért nem. Mert a beszálláshoz a váróterem egy elcseszett sörsátor volt. Komolyan mondom, hogy ilyet életemben nem láttam még, pedig repültem már párszor. Sajnos olyat se, hogy lemérték a kézipoggyászom(!!!) súlyát és mivel kicsit több volt, mint 10 kiló,(hiába megfelelő méret), ezért 20€-ért csekkolhattam be!!! Ennyit a fapados árról....Jópár csóka meg óriási 10 kg-os táskákkal szállt fel. Okos...
Miután Stanstad airporton leszálltam jöhetett az félórás sorban állás az útlevekkel, mert ugye nem Schengen ám az UK. Ezt okosan letudva, 40 perc dekkolás után jött meg az EasyBus, ami 1 óra 40 perc alatt "repített" be Victoria pályaudvarra és a hostelszobámba leszállás után 4 órával érkeztem meg. London nem egy város, hanem egy ország.
A kisvárosi élet után úgy érzem magam itt, mint egy afrikai törzsből idetévedt valaki. Nem bírok hozzászokni, hogy egyfolytában 5-6 repülő zúg a fejem felett, hogy mindenki rohan és a mindenkiből nagyon sok van. Kosztümös nőcik magassarkúban futnak, csak, hogy elérjék a metrót. A kebabos is étterem láncban működik és persze super size me.
Megdöbbenve tapasztaltam, hogy hiába vagyok 4 hónapja skótok és ausztrálok között, ha egy igazi londoni belekezd a dumába, azt esélytelen megérteni. RocknRolla.
Ami viszont továbbra is nagyon tetszik, hogy este 8-9 fele az utcák tele vannak öltönyös emberekkel a kocsmák előtt és mindenki tolja a söröket meló után. Szerintem marha viccesen néz ki. Vége a melónak, nem ám rohanás haza a családhoz, hanem egy-két jó kis ale a kollegákkal...
Harmadszor vagyok Londonban, dehát ezt az igazi világváros érzést feldolgozni nem egyszerű azt hiszem. Ahogy az utcán sétálsz egyszerűen minden tipikus filmes jelenet felvillan előtted vagy igazából is lezajlik.
Na folyt. köv. most számvitel!
Megjegyzés küldése